"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Alberto Moravia: Egy asszony meg a lánya (1957)

2015. április 28. - Barbie66

Hiába próbálok változatos témákat keresni, mikor olvasnivaló után nézek, megint úgy esett, hogy egyszerre találtam két olyan könyvet, ami a háborúról és annak szörnyűségeiről szól. Talán ebből is látszik, hogy a két világháború mekkora hatással volt a művészetekre (is), és hogyan adott mondanivalót…

Tovább

Giuseppe Tomasi di Lampedusa: Il gattopardo /A párduc/ (1958)

Különleges kis könyv ez: szerzője egy tudós lelkületű, szicíliai származású herceg, akinek halála után jelent meg egyetlen műve. Lampedusa saját bőrén tapasztalhatta meg az olasz nemességet érzékenyen érintő társadalmi változásokat, ezért regénye akár egy első kézből származó beszámoló is lehetne,…

Tovább

Italo Svevo: La coscienza di Zeno /Zénó tudata/ (1923)

"Jajnemár!" - ez a felkiáltás szakadt ki belőlem körülbelül az ötödik oldal elolvasása után. Azt hiszem megtaláltam a Mrs. Dalloway párját: a Zénó tudata legalább annyira unalmas, érdektelen és követhetetlen. Egy szerencsétlen figura naplóját olvashatjuk, aki pszichoanalízisen vesz részt, hogy nem…

Tovább

Dino Buzzati: A Tatárpuszta (1940)

Furcsa, nyomasztó, de egyszersmind magával ragadó ez a rövid kis regény. Magával ragadó, mert az emberi élet szomorú igazságtalanságainak hű dokumentációja, vagyis főhősünk sorsának alakulásában akár a sajátunkéra is ismerhetünk. Ezenkívül az emberi jellem gyengeségeit, sajátosságait is kitűnően…

Tovább

Alessandro Manzoni: I promessi sposi /A jegyesek/ (1827)

Az olaszok nagy klasszikusa tökéletes példája annak, hogyan tükröződhetnek egy nép sajátosságai a művészeti alkotásain. Anélkül, hogy a túlzott általánosítás veszélyes vizeire eveznénk, bizony megállapítható, hogy Manzoni regényéből sugárzik az élet szeretete, a játékosság és a közvetlenség - ezek a…

Tovább

Mario Puzo: The Godfather /A keresztapa/ (1969)

Csodálatos érzés kincset találni ott, ahol egyáltalán nem számít rá az ember - éppen ez történt velem ennél a könyvnél. Kissé fanyalogva vettem a kezembe, gondolván, hogy most majd 500 oldalnyi géppuskatűzön, vérengzésen és macsó-tempón kell átvergődnöm magam - és az első oldalak után be kellett…

Tovább

Niccolo Ammaniti: Io e te /Én és te/ (2010)

Kedvenc olasz szerzőm hű marad eddigi témájához, és főhősnek ismét egy olyan érzékeny, különleges fiút választott, akinek lelki fejlődését és az ezzel járó küzdelmeit miliméter pontossággal tudja nyomon követni. Az egyetlen különbség a mostani és a korábbi regényei között, hogy azokban a szereplők…

Tovább

Alessandro Baricco: Seta /Selyem/ (1996)

Gyönyörű mese távoli, egzotikus helyszínekkel és egy hosszú távon életképtelen kapcsolattal. Baricco rövid kis regénye az 1800-as évek végén játszódik, ám a helyszín megjelölése már nem ilyen egyszerű. Főhőse ugyanis selyemhernyó-kereskedő, aki októbertől áprilisig úton van Japánba és vissza, az év…

Tovább

Giovanni Verga: I Malavoglia /A Malavoglia család/ (1881)

Verga realista és kegyetlenül őszinte regénye megmutatja nekünk, mi is rejtőzik az olasz idill mögött. Egy szicíliai falucska mindennapjait kísérhetjük végig, megismerhetjük a lakosok közti viszonyokat, intrikákat. Az író különös figyelmet fordít a Malavogliákra, voltaképpen az ő…

Tovább

Niccolo Ammaniti: Ti prendo e ti porto via /Magammal viszlek/ (1999)

Az olasz szerzőtől a második könyvet olvasom, és elég egyértelműen kezd kirajzolódni a fő érdeklődési köre: a felnőttek és a gyerekek világának összeütközése, az ártatlanság elvesztése. Egyik főhősünk egy félénk, visszahúzódó fiú, akinek sem a boldog család, sem a barátság nem adatik meg. Az…

Tovább

Susanna Tamaro: Va' dove ti porta il cuore /Csak a szívedre hallgass/ (1994)

Ami első hangzásra egy nyálas, sablonos ömlengésnek tűnik - nos, az elolvasva sem okoz nagy meglepetést. Védekezhetnék azzal, hogy csak a nyelvgyakorlás miatt kezdtem bele, és nem is tettem le, de a tény akkor is tény: elolvastam egy "néniregényt" és túléltem. Mondjuk ez nagyrészt az olasz nyelv…

Tovább

Niccolo Ammaniti: Io non ho paura /Én nem félek/ (2001)

Végre az első olyan olasz könyv, amit eredetiben is élvezni tudtam, zavaró szótárazgatás nélkül. Azt azért bevallom, hogy előbb láttam a könyvből készült filmet, ami szintén nagyon tetszett. Történetünk Dél-Olaszországban játszódik, a perzselő, izzó nap alatt egy néhány családból álló közösség…

Tovább
süti beállítások módosítása