A bejegyzés első bekezdését elolvasva szívmelengető érzés fogott el (bevallom, e pillanatban a váratlan hevesség hatására cseppet le is kellett ülöm a lugasi pamlagra!) - milyen jó, hogy az ilyen irtózatos idők egyszer s mindenkorra a régmúlt ködébe vesztek!

Bejegyzés: E. M. Forster: A Room with a View /Szoba kilátással/ (1908)

Arról nem is beszélve, hogy pont az ön születésének évében jelent meg, tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy ön és a regény - egykorúak. További kapcsolódási pontot jelent, hogy (valami döbbenetes véletlen folytán) éppen akkor adták ki, amikor ön született. Igazán nem csoda hát, hogy ennyire a szívébe zárta, hihihi!

Bejegyzés: Szabó Magda: Az ajtó (1987)

"akad egészen megmosolyogtatóan ártatlan »bűntett«"

Egy detektív nem csak gyilkosságok után nyomozhat, hanem például eltűnt személyt is kereshet, mint a magát koldusnak álcázó urat, és olyan különösen nagy értékű lopás ügyében is kérhetik a segítségét, mint a libába került kék karbunkulus esetében. Jó kis történetek ezek.

Autentikus tálalású sorozatban nekem Jeremy Brett Holmesa a győztes, modernbe átültetve pedig Benedict Cumberbatch.

Bejegyzés: Sir Arthur Conan Doyle: The Adventures of Sherlock Holmes /Sherlock Holmes kalandjai/ (1892)

Köszönöm szépen az ajánlót!

Bejegyzés: Italo Calvino: I nostri antenati /Eleink/ (1960)

Calvino egy kicsit flúgos lehetett, az ötletei alapján ítélve, de kedves flúgos. Itt három különös kisregényét mutattad be, egy régebbi posztodban olvashattunk a Láthatatlan városokról, remélt engedelmeddel én egy ötödik művére is felhívnám a figyelmet, a Kozmikomédiára. 1972-ben jelent meg a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban, antikváriumban vagy könyvtárban talán van esély a levadászására. Egymáshoz lazán kapcsolódó novellák vannak a kötetben, amelyek egy-egy csillagászati, kozmológiai alapvetésből indulnak ki, és ismeretlen földönkívüli intelligenciák mulatságos, filozofikus és olaszos kommentárjaiból állnak. Idézem az egyik novella (Világosság születik) első két bekezdését, kedvcsinálóul és magyarázatul.

"»A naprendszer bolygói – mondja G. P. Kuiper – egy gomolygó, alaktalan ködfolt sűrűsédéséből kezdtek megszilárdulni a teljes sötétségben. Minden hideg volt és sötét. Később a Nap kezdett összetömörülni, mígnem körülbelül a jelenlegi méreteire húzódott össze, és ebben az erőkifejtésben a hőmérséklet egyre emelkedett, ezer és ezer fokra emelkedett, és sugarakat kezdett kibocsátani az űrbe«

Koromsötét volt – erősítette meg az öreg Qfwfq –, én még gyerek voltam, épp hogy emlékszem rá. Együtt voltunk ott rendszerint, a papa, a mama, Bb'b nagymama, valamint nagybácsikáék, akik látogatóba jöttek, Hnw úr, akiből később ló lett, és mi, kisebbek. A felhőkön – úgy tűnik, más alkalommal ezt elmeséltem – mondhatni, feküdt az ember, szóval teljesen mozdulatlanul heverve csak hagytuk, hogy vigyen, amerre visz. Nem mintha kívül feküdtünk volna, értitek, a felhő felszínén, nem: ott túl hideg volt; benne voltunk, mintegy beburkolva valami gomolygó és szemcsés anyag egyik rétegébe. Az időt számon tartani nem tudtuk, valahányszor nekiálltunk, hogy megszámoljuk a felhő fordulatait, vita lett belőle, lévén hogy a sötétben semmi tájékozódási pont nem volt, és a végén mindig összevesztünk. Így aztán jobbnak láttuk hagyni, fussanak a századok, mintha percek volnának; mit tehettünk volna, csak vártunk, betakaróztunk azzal, ami adódott, szundikáltunk, időnként odaszóltunk egymásnak, hogy megbizonyosodjunk, még mindig ott vagyunk mindnyájan, és – természetesen vakaróztunk, mert akárhogy szépítgetjük is a dolgot, a részecskéknek ez a forgataga nem volt ránk más hatással, csak kínos viszketegséget okozott." (Székely Sándor fordítása)

Bejegyzés: Italo Calvino: I nostri antenati /Eleink/ (1960)

Idézet: "A színes bőrűek nem szeretik a Kis Fekete Sambó-t. El kell égetni. A fehérek szemében szálka a Tamás bátya kunyhója. Azt is el kell égetni. Valaki írt egy könyvet arról, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz. Sírnak a cigarettagyárosok? El kell égetni ezt a könyvet. Fő a jó kedély, Montag. Csak semmi bosszúság, a szemétbe minden gonddal, vagy még jobb, ha elégetjük a kemencében."

Hír: "A Ravensburger Verlag kiadó a Magyarországon is népszerű Winnetou-könyvek közül két kötetet vett ki a kínálatából, mert úgy véli, hogy a regények a gyarmatosítás korából származó rasszista sztereotípiákat erősítik, az őslakosok ábrázolása pedig egyenlő a kulturális kisajátítással."

A hírben az az igazán ijesztő, hogy a Winnetou miatt még senki sem panaszkodott a kiadónál, sem a német sajtóban. Ráadásul a regényekben Winnetou egy nemes lelkű, rendíthetetlenül bátor, bölcs, művelt vezető, akit a gyerekek példaképül szoktak választani. de még a többi indián is vagy példamutató, vagy kiderül róluk, hogy a gyarló tulajdonságaikat a fehérek ültették el bennük. Pedig gonosz, kapzsi, becstelen, kegyetlen bármilyen regény bármilyen hőse is lehet, de ha indián az illető, az már baj, az persze máris sértő. Ez a kiadó lelkesen lihegve elébe siet a problémának, és olyan sunyi és buta indokkal csonkítja meg az egyik legismertebb német író életművét, mint hogy "az őslakosok ábrázolása pedig egyenlő a kulturális kisajátítással". Az én példányomat még nem vagyok köteles beszolgáltatni, de egy nagy lépéssel közelebb kerültünk hozzá.

Bejegyzés: Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (1953)

@Dan da Man: Teljesen jogos megállapítás, de valahol ez is szándékos volt részemről. :) A könyvet olvasva ugyanez volt az érzésem, hogy valami nagyon fontosat akar kifejteni Swift, hatalmas feneket kerít neki, de végül nekem nem szólt igazán semmiről a szöveg. Persze mindig hangsúlyozom, hogy én csak egy amatőr könyvrajongó vagyok, ezért ha a Hordómesénél elsiklottam a lényeg felett, vagy ha a fenti bejegyzés nem felel meg egy valódi recenzió követelményeinek, az mind ennek tudható be.

Bejegyzés: Jonathan Swift: A Tale of a Tub /Hordómese/ (1704)

Oké. De miért? Mert a poént értem (meg a stiláris demonstrációt is), csak épp a recenzió feladatát nem látja el a bejegyzés, mert így mindössze a felszínt sikerül megkapirgálni...

Bejegyzés: Jonathan Swift: A Tale of a Tub /Hordómese/ (1704)

Megértem, és elfogadom a véleményedet, miszerint a gyermeki elme nem elég tapasztalt az efféle olvasmányok tartalmának befogadásához, és ugyan én is természetesnek tartom, hogy felnőtt fejjel sok mindennek látszólag megváltozik az értelme, állítom, hogy gyermekek számára is lehet éppolyan élvezhető Jókai Mór regénye, mint bárkinek. Én magam kilenc évesen olvastam először, és egyszerűen nem tudtam letenni. Izgalmas, őszinte, humoros könyv, minden korosztálynak ajánlom.

Bejegyzés: Jókai Mór: A kőszívű ember fiai (1869)

Bevallom, a regényt nem olvastam csak a filmváltozatokat láttam.

Az 1999-est Matt Damonal, ami nagyon tetszett, és később a "Ragyogó napfény" című 1960-ast Alan Delonal, ami az 1999-es változat után inkább csalódás volt.

Innentől spoiler, aki végig szeretné izgulni, ne olvassa!!!!!

A filmváltozat alapján én úgy láttam, Ripley nem találja ki, hogy ellopja gazdag ismerőse személyazonosságát. Inkább a barátságát keresi, egy ideig meg is találja, és így próbálja meg azt az életet élni, amire mindig is vágyott.
De miután rádöbben, hogy Dickie már unja a társaságát, sőt, bosszantja, idegesíti Tom jelenléte és szabadulni szeretne tőle, a düh, a sértettség és a csalódottság miatt öli meg Dickie-t. Nem tervezett bűncselekmény, erős felindulásból követi el, jellemző erre az elkövetési mód is (agyonveri az evezőlapáttal) utána még lelkiismeret-furdalása is van, aztán megijed, fél a következményektől, ezért próbál elmenekülni.
A személyiség ellopásához az adja az ötletet, hogy amikor visszarohan a hotelbe, nyilván a holmijáért, a portás Dickie-nek hiszi. Ekkor rájön, hogy tényleg élhetne tovább Dickie-ként (az ötvenes években ez nyilván könnyebben kivitelezhető, pláne Olaszországban, amely még ma sem a precizitásáról, pontosságáról, éles eszű rendőreiről és hivatalnokairól híres).
Ezt követően azonban már tényleg nincs megállás, profi módon szélhámoskodik, manipulálja a körülötte levő embereket, és már az újabb gyilkosságoktól sem riad vissza, még Marge-ot is habozás nélkül megölné, pedig korábban ő volt az egyetlen, aki iránt tényleg érzett valamiféle szimpátiát, sőt, végül a szerelmével, Peter-el is végez, mert csak így tudja elkerülni a lebukást.

Bejegyzés: Patricia Highsmith: The Talented Mr. Ripley /A tehetséges Mr. Ripley/ (1955)

Ó, pedig vannak még bőven, csak azok legalább rövidebbek :)
Vagy épp a történelmük miatt ilyen a lelkük, ki tudja? Ez is érdekes kérdés, hogy milyen összefüggés van egy nép "karaktere" és az általuk átélt történelmi események között...

Bejegyzés: Tízéves a blog - Jubileumi toplista 8.

Nekem sem feltétlen a végkifejlettel volt bajom, inkább azzal, hogyan jutottunk el oda. Ugyanis élesen elválnak tévés sorozatnál azok az évadok, amik könyv formában, kidolgozottan is léteznek, azoktól az évadoktól (utolsó 2 talán) amik túlhaladnak a könyveken. Bár Martin adott támpontokat a sorozat készítőinek, hogy kb hova szeretne eljutni, ők csak "kipipálták" ezeket, hiányzik a korábbi részekre jellemző kiforrottság. Egyes szereplők olyan pálforduláson mennek át 1-2 rész alatt, ami nincs kellően megalapozva (pl. Dany felszabadítóból maga is zsarnok lesz, de ki tudja miért). Nem szeretem, ha egy sorozatot a végtelenségig nyújtanak, de itt nyugodtan várhattak volna még egy évadot a méltó lezárással.

Bejegyzés: Tízéves a blog - Jubileumi toplista 5.

Ez volt életem első Passuth regénye.
Utána már jött rögtön a Sárkányfog és a Sasnak karma közt.
Majd ismétlésül Makkaitól az Ördögszekér.

Nagy időkről nagy írók nagy regényei.

Bejegyzés: Passuth László: Négy szél Erdélyben (1957)

Legalább hatszor olvastam.
Lehetetlen!

Bejegyzés: Passuth László: A bíborbanszületett (1943)

Szerintem akkor én vagyok az egyetlen, aki tökéletesen elégedett volt a Trónok harca lezárásával (csak a sorozatot láttam nyilván), de szerintem ennél jobb véget nem lehetett volna írni sem. Igaz, én csak nem olyan régen "egyben" néztem meg, mert a nagy lelkesedés idején el nem tudtam képzelni, mit lehet egy ilyen hülyeségen (Mások, jégfal, sárkányok, stb.) enni. Aztán valamiért, magam sem értem, adtam neki egy esélyt. Beszippantott. Mondjuk meg voltam róla győződve, hogy Tyrion lesz a nyerő, de a forgatókönyvírók verziója sokkal jobb volt.
Azóta sem találok viszont olyan sorozatot, ami felér ehhez:(.

Bejegyzés: Tízéves a blog - Jubileumi toplista 5.

A Karamazov testvérek...hát nem tudom, melyik mű lenne méltó "versenytársa" a világ legunalmasabb, legérdektelenebb, sehonnan sehová sem jutó regényének, ahol a szereplők a szenvelgésen kívül az égvilágon semmi sem csinálnak!? Borzalmas volt.
Iskoláim elvégzése alatt sajnos muszáj volt még elolvasnom pár orosz kötelezőt, de nem nagyon tudok rájuk megfelelő jelzőket találni - és nem pozitív értelemben.
Nemrég kíváncsiságból meg akartam nézni a Háború és béke c. filmet, még a régi feldolgozást (Fonda, Hepburn). Hát, nem jutottam a végére, pedig nagyon próbáltam kitartani. Azon gondolkodtam közben, hogy ha tényleg ilyen az orosz lélek, akkor igazából nincs is mit csodálkozni a történelmükön.

Bejegyzés: Tízéves a blog - Jubileumi toplista 8.

Különös módon ezt a regényt "megírták" a szocializmusnak nevezett időszakban is: A vak madarak titka címmel. Nem árulok el nagy titkot, hogy messze elmarad az eredetitől...

Bejegyzés: Jules Verne: Utazás a Föld középpontja felé (1864)

Ezt az egyet olvastam Passuth-tól, de ez remekmű. (Belekezdtem az Esőisten-be is, de az unalmas volt számomra.) Ami azonban a legnagyobb meglepetést okozta, hogy pár dolognak utánanéztem a regény cselekményéből és az internetet bújva kiderült, hogy tényleg úgy voltak, nem kitalációk. Mert a legjobb történeteket mindig az élet írja...

Bejegyzés: Passuth László: A bíborbanszületett (1943)

@Dr. Gy. Dr. Fűegér: Teljesen igazad van, ezt benéztem, valamiért Giordano Brunóval kevertem.... javítottam is, köszönöm hogy jelezted.
Amint írtam is, nem vagyok túl jártas a sci-fi műfajban, ezért az általad említett dolgok jelentős része fölött sajnos átsiklottam, pedig tényleg fontosak a későbbi művek megítélése szempontjából. Ezek szerint valóban újító szellemről van szó, ha a modern szerzőknek ennyire nem sikerült felülmúlni.
Köszönöm a hozzászólásod!

Bejegyzés: H. G. Wells: The War of the Worlds /Világok harca/ (1898)

egyébként Wellsnek kivételes érzéke volt az akkor még épp csak kibontakozó modern tudományokhoz, például ugye jelenleg úgy tudjuk, ha létezik is Időgép, azzal nem lehet visszautazni az időgép megépítése előtti időbe, és mit tesz isten, az időutazója pont így csinálja, a jövőbe utazik majd a kiindulási pontra vissza...

W. egyszerre tudott látnok és sültrealista maradni, az istenek eledelének szuperlényeit nyilván azonnal kiközösítik, a Láthatatlan Ember ugyan mire megy a képességével, és hogy végzi...

Bejegyzés: H. G. Wells: The War of the Worlds /Világok harca/ (1898)