"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan


Anne Brontë: The Tenant of Wildfell Hall /A Wildfell-ház lakója/Wildfell asszonya/ (1848)

2020. május 24. - Barbie66

A legkisebb Brontë-nővér továbbment azon az úton, amin testvérei elindultak, és egy bátor, de kevésbé népszerű könyvet írt. A maga korában forradalminak számító regény ott kezdődik, ahol a korszak romantikus történetei véget érnek: az esküvő nem a boldog végkifejlet, hanem inkább a vég kezdete. Az…

Tovább

Charles Dickens: Martin Chuzzlewit (1844)

Úgy tűnik, Dickens regényeinek nem áll annyira jól a nyár és a kánikula, sokkal inkább a borongós, esős őszi idő és egy csésze tea társasága - nem sikerült elkapnom a fonalat ezúttal sem. Annyira azért nem volt tragikus olvasmányélmény, mint az Örökösök, de nem is élveztem annyira, mint a David…

Tovább

Charles Dickens: The Life and Adventures of Nicholas Nickleby /Nicholas Nickleby élete és kalandjai/ (1839)

Azt hiszem rájöttem a Dickens-regények titkára: az embernek megfelelő hangulatban kell őket olvasnia. Ugyanis a hosszú, tekervényes eszmefuttatásokra és gondolatmenetekre bizony rá kell szánni az időt és az energiát. Nem úgy van ám, hogy csak úgy peregnek a lapok (vagyis egy idő után mégis), a…

Tovább

Mary Shelley: Frankenstein (1818)

A rengeteg változó minőségű feldolgozás mellett fontos ismerni az eredeti regényt is, annál is inkább, mivel a sokszor ócska horrorrá silányított mű sokkal többet rejt magában egy egyszerű rémtörténetnél. A teljes cím - Frankenstein, avagy a modern Prométheusz - elárulja a Shelley valódi…

Tovább

Jane Austen: Persuasion /Meggyőző érvek/ (1817)

Az írónő utolsó befejezett regénye eddigi munkásságának kikristályosodása mind mondanivalóban, mind pedig stílusában. Rendkívül intelligensen és csípősen mutat rá az angol arisztokrácia felszínességére: bizonyos körökben a rang, a név vagy a kapcsolatok többet érnek, mint az emberi értékek. A…

Tovább

Charles Dickens: David Copperfield /Copperfield Dávid/ (1850)

A szerző eddig legjobban sikerült műve, végre megtalálni látszik az egyensúlyt az egyéni sorsok leírása és a társadalomkritika, vagy a realizmus és romantika között. Azért még így is időigényes az olvasása, a körülményes, nagyon angolos nyelvezet, a rengeteg szereplő állandó agymunkára késztet.…

Tovább

Jane Austen: Mansfield Park /A mansfieldi kastély/ (1814)

Mit tehet a cinikus olvasó, ha egy olyan romantikus történettel találja szemben magát, aminek a végét már előre lehet sejteni? Nos, ez nagyban függ a könyv minőségétől: ha kellően szórakoztató és igényesen megírt, érdemes rászánni az időt, még akkor is, ha a befejezést egy "na, megmondtam"-mal…

Tovább

Jane Austen: Sense and Sensibility /Értelem és érzelem/ (1811)

Az Emma után fenntartásokkal vágtam bele egy újabb Jane Austen-kötetbe, ugyanis a címszereplő annyira ellenszenvesre sikerült, hogy alig tudtam végigkínlódni a regényt. Szerencsére erről most szó sincs, a két testvér, Elinor és Marianne bár kissé idealizáltak, közel sem olyan idegesítőek, mint Emma.…

Tovább

Jane Austen: Northanger Abbey /A klastrom titka/ (1817)

De szeretnék itt hősnő lenni // egész nap csak pipiskedni, // Majd amikor ezt meguntam // Férjhez menni azon nyomban. // Bár a bennem elveszett költő a fenti versikével sem került elő, a regény cselekményének összefoglalására tökéletesen alkalmas ez a kis négysoros. Az Emma elemzésekor már…

Tovább

Washington Irving: The Legend of Sleepy Hollow /Az Álmosvölgy legendája/ (1820)

Egy újabb történet, amit a filmfeldolgozás miatt olvastam el, hátha az eredeti újat, többet tud mutatni. Ritka eset, hogy ez nincs így. Irving "egyolvasós" (=egyszerre, egyben letudható) novellája egy egyszerű kísértethistória, ami a kor divatja szerint megtörtént esetnek van álcázva. Az Amerikába…

Tovább

Jane Austen: Emma (1815)

Egy hónap. Eddig tartott, míg elolvastam ezt a regényt. Magyarázhatnám ezt a késlekedést munkahelyi elfoglaltságokkal, a házfelújítás-költözködés tennivalóival, de a fájdalmas igazság az, hogy ha egy könyv jó, akkor bármikor tudok időt szánni rá. Az Emma pedig nem jó - vagy legalábbis nekem nagyon…

Tovább

Sir Walter Scott: Ivanhoe (1820)

Régen mennyivel egyszerűbb volt az élet: a jó mindig, minden körülmények közt jó maradt, a rossz pedig végül mindig elnyerte méltó büntetését. A nők gyönyörűek és engedelmesek, a férfiak pedig jóképűek és hősiesek voltak. A történetek mindig boldog véget értek, minimális váratlan fordulattal.…

Tovább

Charles Dickens: A Christmas Carol /Karácsonyi ének/ (1843)

Dickens klasszikus novellája egy olyan karácsonyi mesének álcázott társadalomkritika, mely mind a mai napig őrzi aktualitását. A történet valószínűleg mindenkinek jól ismert: Scrooge, a megrögzött munkamániás, pénzhajhász és antiszociális vállalkozó spirituális agymosása, vagyis az elmúlt, a jelen…

Tovább

Alessandro Manzoni: I promessi sposi /A jegyesek/ (1827)

Az olaszok nagy klasszikusa tökéletes példája annak, hogyan tükröződhetnek egy nép sajátosságai a művészeti alkotásain. Anélkül, hogy a túlzott általánosítás veszélyes vizeire eveznénk, bizony megállapítható, hogy Manzoni regényéből sugárzik az élet szeretete, a játékosság és a közvetlenség - ezek a…

Tovább

Alexandre Dumas: A három testőr (1844)

Valószínűleg mindenki hallotta már az Athos, Porthos és Aramis neveket, a D'Artagnan-ról már nem is beszélve. A három (+1) testőr kalandjai számos filmet megihlettek már, ideje tehát az eredeti alkotást is megismerni. Kalandokban, hőstettekben nincsen ebben sem hiány, talán a történelmi szál az, ami…

Tovább

Victor Hugo: A párizsi Notre Dame (1831)

A notre dame-i toronyőr (Quasimodo) története talán mindenkinek ismerős, ha máshonnan nem, akkor a Disney-rajzfilmből. Azonban óriási hiba lenne egy csupa öröm és boldogság könyvet várni, a valóság ennél sokkal ridegebb, kegyetlenebb. Quasimodo nem egy szeretnivaló, csúnyácska álmodozó, hanem inkább…

Tovább

Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja (1844)

Hatalmas regény-folyam egy életet végigkísérő bosszúhadjáratról, és az eközben tönkretett sorsokról. A klasszikus történet főszereplője Edmond Dantes, akinek fényesen induló szakmai- és magánéletét irigyei egy aljas húzással terelték teljesen más mederbe. 14 évet tölt börtönben, ahonnan teljesen új…

Tovább

Emily Bronte: Wuthering Heights /Üvöltő szelek/ (1847)

Az angolok visszafogottságához képest egy szenvedélyes és felkavaró történetet olvashatunk, mely jól elkülöníthetően két részre oszlik: Catherine és Heathcliff szerelmét mutatja be az egyik, majd Catherine lányának, Cathy-nek az ifjúkori éveit a másik. A két generációt azonban összeköti Heathcliff…

Tovább

Jane Austen: Pride and Prejudice /Büszkeség és balítélet/ (1813)

Angol szakosként az egyik alapműnek számított, természetesen első helyen szerepelt az olvasmánylistán - és mégsem unalmas, hanem kifejezetten szórakoztató, egy klasszikus "limonádé", melynek nincs komoly világmegváltó szándéka, inkább vidám, szórakoztató, könnyed, és csak annyira megy bele a…

Tovább

Stendhal: Vörös és fekete (1830)

Egy tipikus meg nem értett zseni történet: a fiatal, tehetséges, de paraszti sorból származó Julien kalandjait olvashatjuk, aki elég ambíciózus ahhoz, hogy kitörjön a szegénységből. Sajnos azonban a nemesek nem nézik jó szemmel a fiú karrierjének szárnyalását, rengeteg irigye lesz, akik ahol csak…

Tovább

Charlotte Bronte: Jane Eyre (1847)

Kissé emlékeztet Hamupipőke történetére: szegény árva lány, gazdag rokonoknál, akik lenézik és megalázzák. Jane-ért azonban nem jön el rögtön a herceg: előtte egy lányiskolába kerül, ahol zord és szigorú körülmények között, de kitűnő nevelést kap, és ez lehetővé teszi számára, hogy ne üvegcipőben…

Tovább