"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan


Stephen King: Salem's Lot /Borzalmak városa/ (1975)

2020. május 17. - Barbie66

A horror nagymesterétől most először olvastam vámpíros történetet, és nem okozott csalódást. Követve a Bram Stoker által megszabott irányt, az ő teremtményei is inkább szörnyek, mint érző lények. Ám az igazság az, hogy ezúttal sem csupán a horror-elemek miatt érdemes elolvasni a kötetet. King nem…

Tovább

Stephen King: Cujo (1981)

Ez az a könyv, amit vagy gyorsan, szinte egyhuzamban elolvas az ember, vagy pedig soha többé nem veszi elő. King elsüti mindkét "nagyágyút": gyerek és kutya együtt, egy történetben - de ez nem valami idilli, szívet melengető mese, mint a Belle és Sebastien, vagy a Lassie hazatér. Ebben a rémmesében…

Tovább

Ian McEwan: The Innocent (1990)

Majdnem bedőltem az angol szerzőnek: a Vágy és vezekléshez hasonlóan elindul egy történet, ami érdekes, meg elég mély is, de azért sok ilyet olvastam már. Az 50-es években, a felosztott Berlinben megismerkedik egy német nő és egy angol férfi, aki amerikaiaknak dolgozik. A finom kulturális…

Tovább

Haruki Murakami: Dance Dance Dance (1988)

Kezdem nagyon megkedvelni a japán író stílusát, ez a könyve pedig különösen tetszett. Megint egy kicsit megfoghatatlan volt, de legalább szerethető módon volt az. Mint egy hóbortos, idős rokon, akit furcsa szokásai tesznek a család kedvencévé. Murakami tehát ismét létrehozott egy teljesen hétköznapi…

Tovább

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek (1880)

Az egyik legszebb szülinapi ajándékom idén az, hogy végre befejeződött ez a gyötrelmes, iszonytatóan hosszú könyv. A blogom elkezdésekor megfogadtam, hogy mindig az őszinte véleményemet fogom leírni még a legnagyobb klasszikusokról is, akár azt is kockáztatva, hogy emiatt műveletlennek, rossz…

Tovább

Mary Shelley: Frankenstein (1818)

A rengeteg változó minőségű feldolgozás mellett fontos ismerni az eredeti regényt is, annál is inkább, mivel a sokszor ócska horrorrá silányított mű sokkal többet rejt magában egy egyszerű rémtörténetnél. A teljes cím - Frankenstein, avagy a modern Prométheusz - elárulja a Shelley valódi…

Tovább

Haruki Murakami: 1Q84 /Ezerkülöncszáznyolcvannégy/ (2009-2010)

Amikor ezer oldal után még mindig egy egész könyvnyi szöveg van hátra, akkor egy regénynek nagyon meg kell fognia, hogy kedvem legyen folytatni. Az is igaz persze, hogy minek akarok én egy trilógiát egyben, megszakítás nélkül elolvasni - azért, mert zseniális! Bár Murakami szorgos hangyaként…

Tovább

Stephen King: Rita Hayworth and Shawshank Redemption /A remény rabjai/ (1982)

Így jár az, aki e-könyvet olvas: tartalomjegyzék híján fel voltam készülve egy kb. 600 oldalas szóáradatra, (mivel a történet alapjait ismertem) a börtönélet részletes bemutatására, a lélektani folyamatok aprólékos ábrázolására, amikor egyszercsak vége lett a sztorinak. Éppen kényelmesen…

Tovább

Salman Rushdie: The Moor's Last Sigh /A Mór utolsó sóhaja/ (1995)

Az ötödik Rushdie-könyv szépen hozza az írótól megszokott tipikus elemeket, legyenek azok jók vagy rosszak. Tér és idő, különböző generációk tagjai, színek és illatok kavalkádja, játékos nyelvi leleményekkel fűszerezve (kíváncsi lennék a magyar fordításra). Ebből a bő lére eresztett, hömpölygő…

Tovább

Gárdonyi Géza: Egri csillagok (1901)

Érdekes élmény régi kedvenceket leporolni, újra elővenni, összehasonlítani az akkori véleményünket a friss benyomásokkal. Ha jól emlékszem, még hatodikban volt kötelező olvasmány Gárdonyi regénye, és egyszerűen imádtam, 5-6-szor biztosan elolvastam az elkövetkező néhány évben. Tetszett a pörgős…

Tovább

James Dashner: The Maze Runner Trilogy /Az Útvesztő-trilógia/ (2009-2011)

Bár a nagy sikerű könyvsorozat (eddig) valójában öt részből áll, úgy gondoltam, hogy az elsőként megjelent, szorosabb egységet képező három könyvvel foglalkozom együtt, az előzményköteteket majd külön-külön veszem górcső alá. Tehát az első három rész (The Maze Runner/Az útvesztő, The Scorch…

Tovább

Marquis de Sade: Szodoma százhúsz napja (1785)

Egy újabb félbehagyott könyv... körülbelül az egyharmadáig bírtam, de annyira nem esett jól a lelkemnek, hogy inkább nem kínoztam magam vele tovább. Az Amerikai psycho ehhez képest egy tündérmese volt, és akkor még nagyon enyhén fogalmaztam. Nem tartom magam különösebben prűdnek, sőt, szeretem, ha…

Tovább

Anne Rice: Vittorio, the Vampire /Vittorio, a vámpír/ (1999)

Egyértelműen az eddigi leggyengébb kötet Rice vámpíros sorozataiból, valahogy Lestat nélkül nem az igazi... Az írónő elkövette azt a "hibát", hogy egy olyan meghatározó és erős karaktert hozott létre, akinek hiánya a többi rész rovására megy. Hamar rájött tévedésére, mert a következő könyvekben…

Tovább

Michael Crichton: Jurassic Park /Őslénypark/ (1990)

Egy egész nemzedék nőtt fel a regényből készült filmen, köztük én is, így már épp ideje volt az eredetivel is megismerkedni. Szerencsére nem okozott csalódást, és a film értékéből se vont le semmit. A könyv sokkal sűrűbb, akció és gondolatok terén is, Spielberg viszont okosan nem pakolta tele a…

Tovább

Stephen King: Misery /Tortúra/ (1987)

A maga eszköztelenségében is hátborzongató és lebilincselő regény King egyik legismertebb műve: nincsenek benne vámpíok, szellemek vagy zombik, csupán két ember összezárva egy mindentől távol eső házban. Hasonló volt a felállás a tíz évvel korábban írt Ragyogásban, azzal a különbséggel, hogy abban…

Tovább

Pálinkás Erika: Megjelölve (2016)

Különleges és egyben felemelő érzés olyan könyvet olvasni, ami ennyire friss. Elemzést írni róla pedig valódi kihívás. Anélkül, hogy illúzióim lennének blogom befolyásoló erejéről, mégiscsak nagy felelősség egy új könyvet véleményezni, hiszen a közönség is csak most ismerkedik vele. Szerencsére nem…

Tovább

Umberto Eco: Il nome della rosa /A rózsa neve/ (1980)

Ha van valami, amivel ki lehet kergetni a világból, azok a krimik és az egyházi témájú könyvek. A szóban forgó regény egy kolostorban zajló nyomozás története, ráadásul 600 oldalon - az élmény megfizethetetlen. Az, hogy a könyv lassú volt és vontatott, egy rendkívül enyhe és visszafogott jellemzés…

Tovább

James M. Cain: The postman always rings twice /A postás mindig kétszer csenget/ (1934)

A maga idejében botrányosnak számító alkotás ma már alig üti meg az ingerküszöböt: annyira hozzászoktunk már a szex és az erőszak nyílt ábrázolásához, hogy a főszereplők ügyetlenkedése mai szemmel inkább humorosnak tűnik. Amit mégis megrendítőnek találtam, az a közvetlenség, ami annyira közel hozza…

Tovább

Stephen King: The Shining /A ragyogás/ (1977)

Régebben, kamaszként, nagyon sok Stephen King regényt olvastam, de nagyon hamar megcsömörlik az, aki vállalkozik arra, hogy belépjen az író beteg világába. A szerző a pszicho-horror nevezetű műfaj mestere, és mint azt a neve is mutatja, főként az emberi elme betegségei, abnormalitásai a megihletői.…

Tovább

Louis de Bernieres: Senor Vivo and the coca lord /Senor Vivo és a kokainbáró/ (1991)

Bernieres regénye először Marquez meseszerű, hangulatos történeteire emlékeztetett, a dél-amerikai helyszín és a valóságtól sokszor elrugaszkodott elemek miatt. Megismerjük Dionisio Vivo-t, aki filozófiát tanít az egyetemen, emellett pedig a kokainbárók önkényuralma ellen írogat harcias hangvételű…

Tovább

John Ajvide Lindqvist: Let the right one in /Hívj be/ (2004)

Egy újabb vámpírregény, ezúttal Svédországból, gyerek főszereplőkkel. Dióhéjban ennyit is el lehet mondani erről a könyvről, meg persze sokkal többet is. A legtöbb szereplőt a kettősség motívumával lehetne leginkább megragadni, egyszerre lehet sajnálni őket és viszolyogni tőlük, vagy együttérezni…

Tovább

Kosztolányi Dezső: Édes Anna (1926)

Ez a realista, őszinte hangvételű regény egy valós eseményen is alapulhatna, hiszen megírásakor Kosztolányi újságíróként dolgozott, így naponta találkozhatott hasonló történetekkel. Ő azonban megpróbált a dolgok mélyére látni, egy egyszerű újsághír mögé odaképzelni a tettest, a többi szereplőt, a…

Tovább

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés (1866)

Ez a sötét, filozofikus mű olyan alapkérdéseket feszeget, melyeken sok embernek érdemes lenne elgondolkodnia: vajon létezik-e olyan körülmény, ami feljogosít valakit arra, hogy embertársát megölje. A főhős, Raszkolnyikov is épp ezzel a kérdéssel találja szemben magát, a regény során voltaképpen a…

Tovább

Dan Brown: The Da Vinci Code /A Da Vinci kód/ (2003)

Egy tipikusan olyan könyv, amit azért olvastam el, mert annyian és annyi helyen beszéltek róla, hogy nem akartam tudatlan maradni - a nagy felhajtás mögött azonban egy teljesen átlagos könyv bújt meg, a lufi tehát kipukkadt. Talán ha nem lettek volna akkora elvárásaim, jobban tetszett volna, hiszen…

Tovább

Bret Easton Ellis: Amerikai psycho (1991)

Egy könyv, amit soha többé nem vagyok hajlandó elolvasni. Értem én, hogy társadalomkritika, meg görbe tükör, de aki ilyesmiket ír le, azzal valami nagyon nincs rendben. Egy amerikai menő pasas a főhős, egy igazi aranyifjú: jó állás, pénz, lakás, márkás holmik... annyira fontos neki a márka, hogy az…

Tovább