Összesen három könyvet olvastam el a szerzőtől, és úgy vélem, hogy ez a szám nem is fog tovább növekedni. Úgy tűnik, hogy "kronológiailag" visszafelé haladtam, és a legutóbb olvasott regény a kiindulópontja az amerikai szerző elborzasztó világképének. Kamaszokat látunk, akiknek a talpa alól teljesen…
Az első könyv, amit Vonnegut-tól olvastam, és bizony még szoknom kell a stílusát. Egy kitalált világban játszódó szatirikus társadalomkritikáról van szó, aminek alapesetben tetszenie kellene, azonban ez most nem fogott meg. Lehet, hogy nem volt megfelelő a hangulatom, vagy az időzítés, de tény, hogy…
Néhány, hazájától meglehetősen távolra szakadt angol és amerikai éli világát Franciaországban, majd Spanyolországban. Utazgatnak, megszállnak itt-ott, délben reggeliznek, éjszaka vacsoráznak, beszélgetnek egymással, a helyiekkel, és rengeteget isznak - egyszóval remekül érzik magukat. Mindez azonban…
Végre elérkezett az a pont, ahol utolértem és túl is haladtam a könyvben a TV-sorozat jelenlegi állásán. Ez egyrészt örvendetes, mivel már nem tudnak sokkolni (annyira) a filmes jelenetek, másrészt sokszor szegény e-könyv olvasóm látja kárát, mikor egy-egy váratlan fordulatnál legszívesebben földhöz…
Cunningham regénye érdekes hármas párhuzam író, olvasó és főhős élete között. Virginia Woolf, Laura Brown és Clarissa Dalloway egy-egy napját meséli el, de ennél sokkal többet is ad. Betekinthetünk abba az egyedi és megismételhetetlen folyamatba, ami az olvasás triumvirátusa (író-olvasó-főszereplő)…
Folytatódik a fantasy-eposz, és ha lehetséges, még brutálisabb, mint volt. Még mindig kavarognak a fejemben az események, hiszen nemrég fejeztem be az első részt, jött a második (jelen bejegyzés tárgya), de már elkezdtem a harmadikat, és mindeközben a filmes verzió negyedik évadát is nézem... sebaj,…
A hatalmas lélegzetvételű, egyelőre befejezetlen A tűz és jég dala című fantasy-folyam első részét fejeztem be a minap. Az olvasók többségéhez hasonlóan én is a TV-sorozat nyomán fedeztem fel a regényt, amit sokan A gyűrűk ura amerikai változatának tartanak. Én inkább úgy gondolom, hogy Martin a 21.…
Az Amerikai pszichónál csak egy fokkal normálisabb regény az üzletemberek helyett most a sztárokról (vagy, ha úgy tetszik, celebekről) fogalmaz meg kegyetlen kritikát. A 90-es évek popkultúrája, a fogyasztói társadalom, az egyre dühödtebb reklámkampányok és a valóságshow-k mind visszaköszönnek ebben…
A maga idejében botrányosnak számító alkotás ma már alig üti meg az ingerküszöböt: annyira hozzászoktunk már a szex és az erőszak nyílt ábrázolásához, hogy a főszereplők ügyetlenkedése mai szemmel inkább humorosnak tűnik. Amit mégis megrendítőnek találtam, az a közvetlenség, ami annyira közel hozza…