"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Németh László: Gyász (1935)

2012. szeptember 06. - Barbie66

"... a gyász a fiataloknál, bizonyos időn túl, a büszkeség betegsége..."  Ezzel az egyetlen mondatával a szerző tökéletesen összefoglalja regénye mondanivalóját és alapgondolatát. Főhőse, Kurátor Zsófi fiatalon elveszti előbb férjét, majd kisfiát is. Ez a kettős csapás kezdetben persze nagyon…

Tovább

Németh László: Iszony (1947)

Az Iszony-t olvasva az volt az első érzésem, hogy maga alá temet, megfojt a gondolatok, érzelmek, események sűrűsége, kavarodása. A végkifejlet pedig csak alátámasztja ezt a benyomásomat. Németh László regénye egy  szinte tagolatlan monológ egy nőtől, aki nem való emberek közé - legalábbis mai…

Tovább

Harriet Beecher Stowe: Uncle Tom's Cabin /Tamás bátya kunyhója/ (1852)

A könyv ismertetője szerint a Biblia után ez volt a második legolvasottabb regény Amerikában, és - a Bibliával ellentétben - a legvitatottabb is. A rabszolgatartásba belekényelmesedett, evolúciós-fajelméleti magyarázatokkal önmagukat nyugtató déliek számára hatalmas arculcsapást jelenthetett ez a…

Tovább

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita (1966-67)

Ez az a regény, aminek bár rengeteg olvasata létezik (tekinthetjük szerelmi történetnek, horror-regénynek, vallásos-történelmi műnek vagy társadalomkritikának), mégis ugyanoda lyukadunk ki a történetszálak végén: a szabadság, a saját életünk irányításának joga mindenkit megillet, és senki sem…

Tovább

Louis de Bernieres: Senor Vivo and the coca lord /Senor Vivo és a kokainbáró/ (1991)

Bernieres regénye először Marquez meseszerű, hangulatos történeteire emlékeztetett, a dél-amerikai helyszín és a valóságtól sokszor elrugaszkodott elemek miatt. Megismerjük Dionisio Vivo-t, aki filozófiát tanít az egyetemen, emellett pedig a kokainbárók önkényuralma ellen írogat harcias hangvételű…

Tovább

Ken Kesey: One flew over the cuckoo's nest /Száll a kakukk fészkére/ (1962)

Érdekes... egy szanatórium mindennapjai, ahol nem igazán lehet eldönteni hogy az ápoltak vagy az ápolók őrültek meg teljesen. Persze igaz az is, hogy mint minden egészségügyi intézményben úgy általában, itt sem érdekük, hogy a páciensek meggyógyuljanak, hiszen akkor nem lenne munka, pénz, stb. Ezért…

Tovább

Bret Easton Ellis: Amerikai psycho (1991)

Egy könyv, amit soha többé nem vagyok hajlandó elolvasni. Értem én, hogy társadalomkritika, meg görbe tükör, de aki ilyesmiket ír le, azzal valami nagyon nincs rendben. Egy amerikai menő pasas a főhős, egy igazi aranyifjú: jó állás, pénz, lakás, márkás holmik... annyira fontos neki a márka, hogy az…

Tovább

Stendhal: Vörös és fekete (1830)

Egy tipikus meg nem értett zseni történet: a fiatal, tehetséges, de paraszti sorból származó Julien kalandjait olvashatjuk, aki elég ambíciózus ahhoz, hogy kitörjön a szegénységből. Sajnos azonban a nemesek nem nézik jó szemmel a fiú karrierjének szárnyalását, rengeteg irigye lesz, akik ahol csak…

Tovább

Franz Kafka: A kastély (1926)

Nem valószínű, hogy valaha is a kedvenceim közé fog tartozni Kafka könyve, nem mondanám sem érdekesnek, sem szórakoztatónak. Persze itt joggal felmerülhet a kérdés, hogy egy irodalmi műnek feltétlen rendelkeznie kell-e ezekkel a tulajdonságokkal. Természetesen nem, de az én szubjektív véleményem…

Tovább

Émile Zola: A Patkányfogó (1877)

Zola regénye számomra a nők teljes kizsákmányolásának ábrázolása, mely most éppen Párizsban, a 19. század végén játszódik le a társadalom alsó rétegeiben. Adott egy lány, aki a szebb jövő reményében Párizsba szökik élete első szerelmével, aki történetesen üti-veri, csinál neki 2 gyereket, és elveszi…

Tovább

William Golding: Lord of the Flies /A legyek ura/ (1954)

Golding regénye a Robinson Crusoe és A pál utcai fiúk furcsa, kissé morbid keveréke. Egy csapat angol diák egy lakatlan szigetre vetődik, ahol felnőttek nélkül először önfeledten vetik bele magukat a különféle kalandokba, élvezik a szabadságot, az önállóságot. Ám az események egyre komolyabbra…

Tovább

George Orwell: Animal Farm /Állatfarm/ (1945)

Orwell ez utóbbi munkája nem utópia, nem a jövőben játszódik, hanem nagyon is az (akkori) jelenben. Persze muszáj volt mégis valahogy finomítani, burkolni a társadalomkritikát, ezért Orwell egy modern állatmesét írt. A "mese" természetesen inkább felnőtteknek szól, mivel kemény következményekkel…

Tovább

George Orwell: 1984 (1949)

A társadalom-kritikai művek sorában a következő talán Orwell negatív utópiája (disztópiája) lehetne, mely egy tökéletesen totalitárius állam mindennapjaiba enged betekintést. Ebben a világban mindent és mindenkit a Nagy Testvér figyel (feltűnő a hasonlóság a mai valóságshow-kal, bár nem hiszem, hogy…

Tovább
süti beállítások módosítása