"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Pat Rogers: The Oxford Illustrated History of English Literature (1987)

2020. október 24. - Barbie66

Anno az egyetem alatt elhatároztam, hogy az érdekesnek gondolt, de méltatlanul elhanyagolt témákat/könyveket később újra előveszem majd, és ráérő időmben alaposabban áttanulmányozom őket. Az irodalomtörténet mondjuk elég hangsúlyos volt a félévek során, és szabadidőm se lett több, sőt - mégis,…

Tovább

Jeanette Winterson: The Daylight Gate (2012)

Winterson ezúttal a 17. századi Angliába repít bennünket, hogy egy sokszor, sokféleképpen tárgyalt jelenségnek, a boszorkányüldözésnek adjon egy új megközelítést. Nem hazudtolja meg önmagát, és korábbi regényeihez híven most is a nők társadalmi helyzetét, a velük szemben támasztott elvárásokat…

Tovább

Salman Rushdie: Haroun and the Sea of Stories /Hárún és a mesék tengere/ (1990)

Nagyon szerencsés az a gyerek, akinek maga Rushdie szövi az esti meséjét - az író fia ilyen kivételes helyzetben van, hogy egy regény színvonalú történetet hallgatva hajthatta álomra a fejét. Azt nem tudom pontosan, hogy valóban így történt-e, de az tény, hogy Rushdie az első fiának írta ezt a…

Tovább

Charles Dickens: Our Mutual Friend /Közös barátunk/ (1865)

Elérkeztem az utolsó Dickens-regényhez, két értelemben is: egyrészt ez az író utolsó befejezett műve, másrészt (a Twist Olivér újraolvasásán kívül) ez az utolsó könyv, amit terveim szerint el akartam olvasni tőle. Nem sikerült. Körülbelül 200 oldal után feladtam a harcot, és elengedtem ezt a könyvet…

Tovább

Laurence Sterne: A Sentimental Journey /Érzelmes utazás/ (1768)

Ó, hát ez ismét bűnrossz volt! Pedig újra esélyt akartam adni az egykori egyetemi kötelező olvasmánynak, de inkább félbehagytam - ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Sokat elárul a könyvről, hogy hiába csak 120 oldal, még így sem sikerült végigkínlódnom magam rajta. Az agyam egyszerűen robotpilóta…

Tovább

Eric Knight: Lassie Come-Home /Lassie hazatér/ (1940)

Ami kisiskolásként olvasva egy majdnem 200 oldalas monstrumnak tűnt, unalmas leírásokkal és párbeszédekkel tarkítva, az most felnőtt fejjel egy félnapos szösszenet, benne az észak-angol és skót táj minden szépségével, lakóinak különcségeivel. Valóban sokat számít, ha az embernek módjában áll világot…

Tovább

Anne Brontë: The Tenant of Wildfell Hall /A Wildfell-ház lakója/Wildfell asszonya/ (1848)

A legkisebb Brontë-nővér továbbment azon az úton, amin testvérei elindultak, és egy bátor, de kevésbé népszerű könyvet írt. A maga korában forradalminak számító regény ott kezdődik, ahol a korszak romantikus történetei véget érnek: az esküvő nem a boldog végkifejlet, hanem inkább a vég kezdete. Az…

Tovább

Ian McEwan: Sweet Tooth /Mézesmadzag/ (2012)

Általánosságban elmondható, hogy a könyvek (és filmek) esetében a lezárásnak kulcsfontosságú szerepe van: egy rosszul sikerült befejezés a legjobb regényt is tönkreteszi, keserű szájízt és csalódottságot hagyva maga után. Ritkábbak az olyan középszerű történetek, amiket a váratlan, meglepő és…

Tovább

Jeanette Winterson: The PowerBook (2000)

Sajnos ezúttal nem azt kaptam az egyik kedvenc írómtól, amit vártam, valahogy felborult az egyensúly a történetvezetés és a mondanivaló átadása között. Winterson mindig is jól idézhető, magvas gondolatokkal tűzdelte tele regényeit, ám ezúttal mintha csak összefűzte volna ezeket egy szinte összefüggő…

Tovább

D. H. Lawrence: Women in Love /Szerelmes asszonyok/ (1920)

Sok regény és film szól arról, hogy a főszereplő megpróbál rátalálni önmagára, vagyis keresi az életnek azt a formáját, amitől a boldogságot reméli. Sokszor ezek teljesen átlagos célok (család, munka...), máskor viszont olyan élethelyzetekre vágyakoznak, ami jócskán eltér a társadalmi normáktól.…

Tovább

Charles Dickens: Hard Times /Nehéz idők/ (1854)

Ebben a könyvében Dickens nem egy fiatal főhős felnőtté válását és fejlődését helyezi a középpontba, hanem egy általánosabb problémát választott témául. A modern angol társadalom materialista, földhözragadt világszemléletét állítja pellengérre. Egy olyan családot mutat be, ahol az édesapa minden…

Tovább

C. S. Lewis: The Chronicles of Narnia VII.: The Last Battle /Narnia Krónikái 7.: A végső ütközet/ (1956)

Az előző részről az volt a benyomásom, mintha egy nekirugaszkodás lenne az utolsó nagy ugráshoz, és mint utóbb kiderült, nem is jártam messze az igazságtól. A Narnia Krónikái szerencsére egy olyan lezárást kapott, amit ez a kedves, fantáziadús sorozat megérdemelt. Viszontlátunk régi ismerősöket,…

Tovább

Roald Dahl: The BFG /Szofi és a HABÓ/A barátságos óriás/ (1982)

Így karácsony táján jó néha elővenni egy kedves kis gyerekkönyvet... amiben emberevő óriások rabolnak el kisfiúkat és kislányokat az ágyukból az éjszaka közepén, hogy aztán szépen befalják őket. Dahl klasszikusa gyerekszemmel olvasva néhol bizony kissé félelmetesnek tűnik, ezért nagyon fiatal…

Tovább

Ian McEwan: The Innocent (1990)

Majdnem bedőltem az angol szerzőnek: a Vágy és vezekléshez hasonlóan elindul egy történet, ami érdekes, meg elég mély is, de azért sok ilyet olvastam már. Az 50-es években, a felosztott Berlinben megismerkedik egy német nő és egy angol férfi, aki amerikaiaknak dolgozik. A finom kulturális…

Tovább

Salman Rushdie: Shame /Szégyen/ (1983)

Rushdie egy korai műve volt a soron következő olvasmányom, az író életművében a Sátáni verseken innen, de a Grímuszon túl, közvetlen az Éjfél gyermekei után foglal helyet. Kevésbé szimbolikus, mint az első két kötet, de nem annyira sodró lendületű, mint az utóbbi, amiben ráérzett arra, hogy a magvas…

Tovább

Jeanette Winterson: The Gap of Time /Az időszakadék/ (2015)

Egy újabb klasszikus mű modern feldolgozását olvastam, Margaret Atwood Odüsszeia-átültetése után a másik kedvenc írónőmtől, Jeanette Winterson-tól. Ő William Shakespeare Téli rege című alkotását hangolta át egy teljesen mai, a 21. században is működő történetté. Ahogy azt már a Pénelopeiánál is…

Tovább

Charles Dickens: Martin Chuzzlewit (1844)

Úgy tűnik, Dickens regényeinek nem áll annyira jól a nyár és a kánikula, sokkal inkább a borongós, esős őszi idő és egy csésze tea társasága - nem sikerült elkapnom a fonalat ezúttal sem. Annyira azért nem volt tragikus olvasmányélmény, mint az Örökösök, de nem is élveztem annyira, mint a David…

Tovább

Norman Davies: Európa története (1994)

Közel kétéves történet ér most véget, ugyanis ennyi ideig volt állandó háttér-olvasmányom a hatalmas történelemkönyv. Ha egy-egy regény után nem volt kedvem belevágni egy másikba, az éjjeliszekrényemen mindig ott várt ez az óriás. Persze nem csak szemes kávé volt a regény-rengeteg parfümériájában,…

Tovább

C.S. Lewis: The Chronicles of Narnia VI.: The Silver Chair /Narnia Krónikái 6.: Az ezüst trón/ (1953)

Már csak egy rész van hátra a végső búcsúig Narniától és bizony ez érződik is a köteten. Olyan volt olvasni, mintha az író erőt gyűjtött volna az utolsó nagy dobáshoz, és most csak a kötelezőt tudta volna hozni. Szerencsére ez a "kötelező" is bőven elég ahhoz, hogy egy élvezetes, kedves mese…

Tovább

Doris Lessing: The Fifth Child /Az ötödik gyerek/ (1988)

Súlyos kérdéseket feszegető könyv, amit kisgyerekes szülőknek talán nem is ajánlanék. Engem is mélyen felkavart, és azóta sem enged az a 130 oldal. Lessing nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy felvázolja egy átlagos család és az őket övező szociális háló reakcióját arra, ha egy "más" gyerek…

Tovább

Zadie Smith: White Teeth /Fehér fogak/ (2000)

Az "ezredforduló sikerkönyvének" kikiáltott, debütáló regény sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Nyilván nem akkora csalódás, mint például az Alkonyat vagy A szürke ötven árnyalata könyvek, de én egy női Rushdie-t, egy friss hangot vártam, és helyette kaptam egy multikulti trenden…

Tovább

Ian McEwan: Black Dogs (1992)

Miközben egy szüleit még gyerekkorában elvesztett férfi anyósa és apósa életét kutatja, fontos dolgokra ébred rá - és ébreszt rá minket is. Hiába az alapos kutatás, a hosszas beszélgetések, a teljes igazságot nem ismerheti meg senki, mindkét fél csak a saját verzióját tudja újra meg újra felidézni…

Tovább

Salman Rushdie: Grimus /Grímusz/ (1975)

Ha sikerül elkapni a pillanatot, a hangulatot, vagy csak egy motívumot, Rushdie regényei színesek, izgalmasak és összetettek. Ha nem, akkor csapongóak, vontatottak és zavarosak. Debütáló kötete sajnos az utóbbi kategóriába került nálam, egyszerűen nem volt semmi, ami megfogott volna benne. Néha…

Tovább

Jeanette Winterson: The Stone Gods (2007)

Mostanában mindenki sci-fit ír - miért maradna ki éppen az egyik legszínesebb életművel rendelkező írónő? Persze a műfaj határait döntögetve, saját egyedi stílusában teszi ezt, így egészen különleges és bonyolult lesz a végeredmény. Winterson továbbgondolja modern világunk aktuális kérdéseit (úgy…

Tovább

Charles Dickens: The Life and Adventures of Nicholas Nickleby /Nicholas Nickleby élete és kalandjai/ (1839)

Azt hiszem rájöttem a Dickens-regények titkára: az embernek megfelelő hangulatban kell őket olvasnia. Ugyanis a hosszú, tekervényes eszmefuttatásokra és gondolatmenetekre bizony rá kell szánni az időt és az energiát. Nem úgy van ám, hogy csak úgy peregnek a lapok (vagyis egy idő után mégis), a…

Tovább
süti beállítások módosítása