Az eddig olvasott posztapokaliptikus sci-fikhez képest (Éhezők viadala, Útvesztő-trilógia) lokálisabb, szűkebb közösséghez köthető, mégsem unalmasabb. Látványos akciójelenetek és mutáns szörnyek helyett a csoportdinamikára, az emberi kapcsolatokra fókuszál. A két, romjaiból újraszerveződő mini…

Passuth ebben a kötetében az érett reneszánsz korába repít vissza bennünket, helyszínül pedig egy olyan izgalmas és rejtélyes várost választott, mint Velence. Akkoriban Velence közélete legalább annyira szövevényes és zegzugos volt, mint a lagúnái. A Tízek Tanácsa állt mindenki fölött, egykori…

Bár a rajzfilmhez képest sokkal kevesebb benne a humor (voltaképpen nincs is) és sokkal több a nyers realitás, még így is rendkívül szerethető könyvről van szó. A Bambihoz hasonlóan minden sorból sugárzik a természet szeretete és tisztelete, a meggyőződés, hogy mi, emberek nem igazán tudjuk, hol is…

Újabb regény a II. világháborúról, a holokausztról, nácikról és zsidókról - vajon hány könyvnek és filmnek adhat még témát ugyanaz a történelmi esemény? Szerintem annyinak, ahány ember életére közvetlen vagy közvetett hatással volt. Ez az emberi ostobaság, becsvágy és kegyetlenség által gerjesztett…

Újabb kötelező olvasmányt végeztem ki, ezúttal csak pár óra alatt, mert tényleg rövid és szórakoztató könyvről volt szó. Arra nem emlékszem pontosan, hogy melyik évfolyamon ismerik meg Bambi történetét a gyerekek, de talán még alsóban, vagyis 9-10 évesen. Az olvasóközönség zsenge kora ellenére a…

Kicsit olyan volt ez a regény, mintha az írónő szerelemgyereke lenne: igyekezett mindent belepakolni, ami a vámpíros könyvekből esetleg hiányozhatott neki. A legszembeszökőbb az épületek mániákus leírása, szinte látjuk magunk előtt a színeket, formákat, sőt az illatokat, felületeket is. Ezek az…

Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani. Már a legelején megragadott ez a sor, ami a mérhetetlen szeretet és csodálat első megnyilatkozása volt, és a könyv egész hangulatát meghatározza. A szerteágazó család bemutatása közben újabb és újabb félmondatokból, elejtett…

Coetzee különleges, kísérletező írói tevékenységének újabb gyöngyszemét olvastam, és talán ez a műve tetszett eddig legjobban. A Nobel-díjjal is elismert szerző szívesen bolyong az emberi elme útvesztőiben, és mutat be olyan élethelyzeteket, amik az egyenlőtlenség, az alá-fölérendeltségi viszony…

Ha sikerül elkapni a pillanatot, a hangulatot, vagy csak egy motívumot, Rushdie regényei színesek, izgalmasak és összetettek. Ha nem, akkor csapongóak, vontatottak és zavarosak. Debütáló kötete sajnos az utóbbi kategóriába került nálam, egyszerűen nem volt semmi, ami megfogott volna benne. Néha…

A regény a 18. századi gótikus irodalom iskolapéldája, vannak benne ódon várkastélyok, szellemek, kripták és ott a mindent belengő halálfélelem. Jórészt Madridban játszódik, a spanyol inkvizíció virágzása idején, egyik főhőse pedig egy szerzetes. Mégsem a vallásos buzgalom jellemzi a könyvet, sokkal…

A rengeteg változó minőségű feldolgozás mellett fontos ismerni az eredeti regényt is, annál is inkább, mivel a sokszor ócska horrorrá silányított mű sokkal többet rejt magában egy egyszerű rémtörténetnél. A teljes cím - Frankenstein, avagy a modern Prométheusz - elárulja a Shelley valódi…

A legtöbb ember általában csak Mindenszentek, vagy Halloween napján engedi be hétköznapjaiba a halál, az elmúlás gondolatát. A karácsonyi ajándék-hajsza és nagy családi összeborulás előtt talán jól is esik a léleknek emlékezni, elmerülni a keserédes nosztalgiában. Persze mindenki máshogy viszonyul…

Úgy tűnik, hogy az október a novellák hónapja, ugyanis az Annie Proulx-kötet után ismét egy történet-gyűjteménybe botlottam. A kedvenc svéd horror-mesterem cuki kis szösszeneteit pörgettem végig, ami azért teljesen más élmény, mint az előző 11 novella. A legjobb horror-történetekben általában szépen…

Vajon mikor jobb egy könyvet elolvasni: akkor, amikor kívülállóként, teljesen objektíven tudunk tekinteni a szövegre, egyforma figyelmet szentelve minden szereplőnek és cselekményszálnak, vagy amikor olyannyira átérezzük és együtt élünk a sorok közt felsejlő gondolatokkal, hogy képtelenség…

Tipikus Rushdie-regény, mely felvonultatja az író már megszokott motívumait. Jól tetten érhető jelenség nála, hogy főszereplői valamely művészeti ág képviselői. Könyveiben előkerült már a festészet, a színészet, a regényírás és a tánc is. Ezúttal a fotográfia és a zene kapja a főszerepet. Rushdie…

Úgy tűnik, a kötelező olvasmányok sajátja, hogy szomorkás hangvételűek legyenek - mintha ez alapján válogatnák össze őket. Nincs ez másként Móra klasszikusánál sem, ami egyszerre melengeti és facsarja össze szívünket. Az író saját gyermekkorát eleveníti fel, az őt körülvevő bölcs, jószívű, egyszerű…

Nem lehet egyszerű dolga a modern görög alkotóknak: meg kell küzdeniük az egész klasszikus ókori örökségükkel, ami elég nagy nyomást jelenthet számukra. Bár akkora hatást valószínűleg nem tudnak még egyszer gyakorolni a kultúrára, nekik is ugyanúgy megvan a helyük a műveltség térképén, mint más…

Egy fiatal nő visszatér gyermekkora helyszínére, hogy felkutassa eltűnt apját. Valójában ennyiről szól ez a regény, és mégis annyi minden másról is. Atwood rengeteg motívumot képes összesűríteni egyetlen rövid kis könyvbe, és mégis meg tudja őrizni a gondolatiság mellett az esztétikumot is.…

Ember és természet szövevényes kapcsolatát térképezi fel Lindqvist regénye, ám nem Gerald Durrell vagy Fekete István módján. Nála a természet fenyegető és félelmetes erő, amit mi soha nem is érthetünk meg teljesen - ezt nevezzük természetfölöttinek. Persze régebben sokkal kiszolgáltatottabbak voltak…

A Vámpírkrónikák soron következő része végre sikeresen egyesíti a sorozat régi elemeit az újakkal: visszatérnek korábbi kedvenceink (Lestat, Louis és egy meglepetésvendég), miközben újításként a boszorkányság és a vudu világába nyerünk betekintést. A kissé elhúzott, terjengős előzménytörténetből…

Lebilincselő, egyszersmind lesújtó élettörténet, ami több politikai rendszeren is átível. Egybefüggő, áradó belső monológ, a főhős kisgyerekkorától egészen halálos ágyáig. Ez a narrációs módszer két dolog miatt is érdekes: egyrészt remekül megjeleníti a karakter személyiségfejlődését, miközben…

A brit író munkásságának gerincét alkotó trilógia első, a többihez lazábban kapcsolódó része, ami főként önéletrajzi ihletésű. A jellegzetes stíluselemek már itt is megjelennek, megadva a regénynek azt az összetéveszthetetlen "Lawrence-s" hangulatot, ami már az első olvasáskor magával ragadott.…

Nem volt egyszerű menet Rushdie regénye, de talán merhetem azt mondani, hogy megérte. Azért a nagy bizonytalanság, mert nem teljesen tisztult még le bennem, mit is akart elérni ez a könyv. Szokás szerint annyi motívum, szereplő és epizód vonult el a szemem előtt, hogy csak kapkodtam a fejem, és nem…

Egy rövidebb mélyrepülés után a kanadai írónő ismét elkápráztatott zseniális stílusával. Mint azt már megszokhattuk tőle, ezúttal is nők vannak a cselekmény középpontjában, a férfiak csak mellékszereplőkként tűnnek fel. Három nő sorsát követjük nyomon, akiket összeköt a közös "ellenség", a gyönyörű…

Meg sem próbálok bármiféle elmélettel előállni Murakami regényének értelméről, ugyanis képtelen lennék rá. A könyv olyan gazdag szimbólumokban, metaforákban és egyéb képekben, hogy azok elemzésére kevés lenne ez a blogbejegyzés. Az is valószínű, hogy mindenkinek mást mond a japán szerző műve, így…