"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love /Ízek, imák, szerelmek/ (2006)

2021. május 27. - Barbie66

Mostanra sikerült leküzdenem az előítéleteimet a pár éve óriási hype-pal körülvett könyvvel kapcsolatban, és végre letudni az elolvasását, hadd tudjam meg végre én is, mit hagytam ki eddig. Jól sejtettem: nem az én világom a regény, de azért meg tudom érteni azt is, aki a rajongójává vált. A cím…

Tovább

Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről (1927)

Ilyen az, amikor egy író rajongva szeret egy tájat és a rajta élő embereket, de nem hajlandó hamis idillt hazudni az 1920-as évek magyar pusztájára. Őszintén szólva kicsit sem rajongok a "délibábos rónaság" dicshimnuszát zengő, paraszti romantikát, falusi felsőbbrendűséget hirdető, talmi…

Tovább

Sofi Oksanen: Tisztogatás (2008)

Fejbe vág, húsba ég, csontig mar, sokáig nem ereszt. Két nő története megaláztatásról, kétségbeesésről, testi-lelki szenvedésről: a fájdalom ugyanaz, csak az okozója változott. Aliide és Zara szenvedéstörténete között eltelt 50 év, de a nők helyzete mit sem változott. Rengeteg könyvet olvastam már a…

Tovább

Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter /A skarlát betű/ (1850)

Ritkán fordul elő, hogy egy regény főhősével, világával, mondanivalójával nem tudok azonosulni, de A skarlát betű második nekifutásra sem nyert meg magának. Mérhetetlenül cinikus énem végig azt szajkózta a fejemben, hogy egy kis szex miatt ennyit kell szenvedni? Ráadásul csak a nőnek kell minden…

Tovább

Isabel Allende: The House of the Spirits /Kísértetház/ (1982)

Egy távoli, egzotikus országbeli család több generáción átívelő története, amiben keverednek a mágikus realista elemek a valós történelmi eseményekkel - várjunk csak, hiszen én már olvastam ezt a könyvet, vagy legalábbis nagyon hasonlót, nem is egyet: Rushdie, Marquez, Bernieres, Eugenides és…

Tovább

Thomas Hardy: Jude the Obscure /Lidércfény/ (1895)

Mind a könyv, mind pedig a főszereplő körülbelül 50 évvel előzi meg a korát - és szenvedik el ennek minden gyötrelmét. Hardy regénye a maga korában arcpirítóan szókimondónak számított, olyan társadalmi alapintézményeket rántott le a piedesztálról, mint a házasság, az egyház vagy az oktatás. Manapság…

Tovább

Fekete István: Bogáncs (1957)

Bogáncs, az okos és végtelenül hűséges pumi (és nem puli) történetét csakis Fekete István világfelfogásával lehetett megalkotni. A természet mérhetetlen tisztelete minden regényének az alapját képezi, szóljon az vadon élő állatokról (Vuk) vagy vadonba kiszabaduló kamaszokról (Tüskevár, Téli berek).…

Tovább

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők (2012)

A Magyar irodalmi szerelmeskönyv alcímet viselő, igényes kivitelű kötetet minden tarisznyás bölcsészlány ultimate ajándékaként lehetne elképzelni. Irodalom, szerelem... túláradó romantika, mindent elsöprő érzelmek, múzsa és művész viszonya - ez mind megtalálható ebben a könyvben. Ám az ismert és…

Tovább

Stephen King: The Stand /Végítélet/ (1978)

Vajon mennyire okos ötlet 2021-ben, a koronavírus-járvány kellős közepén egy gyilkos szuperinfluenzáról szóló regényt olvasni? Vajon a mai közbeszédből fájóan ismerős kifejezések (karantén, vakcina, immunitás) csak még jobban felzaklatják az amúgy is pattanásig feszült idegeinket, vagy épp…

Tovább

Margaret Atwood: The Heart Goes Last (2015)

Te jó ég, micsoda elmebeteg jövőt fest az emberiség elé Atwood! Az már a Guvat és Gazella olvasásakor is látszott, hogy milyen könnyedén tudja felrúgni az összes betonbiztosnak hitt társadalmi építményünket, de a mostani regényében még egy lépéssel tovább ment és az emberi érzéseket vette célba.…

Tovább

J. M. Coetzee: Disgrace /Szégyen/ (1999)

Coetzee-t olvasni sosem könnyed, vidám élmény: mindig megráz, felkavar, elgondolkodtat. Emberi mivoltunk őszinte, már-már érzelemmentesen realista krónikása ő, aki az emberi kapcsolatok árnyékos oldalát kutatja rendületlenül. Nála nincsenek idilli, egyszerű sorsok, sekélyes, sablonos viszonyok,…

Tovább

Passuth László: A harmadik udvarmester (1962)

Egy újabb jól megszokott, és mégis mindig izgalmas Passuth-regény A harmadik udvarmester, a maga terjengősségével és kismillió mellékszereplőjével, na meg a zseniális karakterábrázolásaival és átfogó történelmi tablóival. A regény két központi alakja Diego Velázquez, a világhíres spanyol festő, és…

Tovább

Jeanette Winterson: Lighthousekeeping (2004)

A brit írónőtől már megszokott rövid, de annál tartalmasabb regényt olvastam el egy röpke délután alatt. Winterson talán az egyetlen szerző, akinek megbocsátom, hogy a stílus, az esztétika a történet rovására megy, ugyanis olyan csodaszép, kristálytisztán megformált mondatok, bekezdések kanyarognak…

Tovább

John Irving: The Cider House Rules /Árvák hercege/ (1985)

Ebbe a regénybe is tiszta lappal vágtam bele, vagyis szinte semmit sem tudtam róla, csak annyit, hogy készült már film is belőle - ez pedig jelenthet jót is, rosszat is. Aztán ahogy haladtam előre a majd' 700 oldalas történetben, úgy mutatta újabb és újabb arcát. Ez az átalakulás nagyon különleges…

Tovább

Carlo Levi: Cristo si é fermato a Eboli /Ahol a madár se jár/ (1945)

Hosszú idők kemény munkája végre beérett: most először olvastam úgy eredetiben olasz irodalmat, hogy értettem és még élveztem is. A líraibb tájleírásokon kívül szinte teljesen megértettem a cselekményt és a párbeszédeket is, nem csak annyit, hogy valaki csinált valamit valahogyan. Mindezt úgy, hogy…

Tovább

Ian McEwan: The Children Act /A gyermektörvény/ (2014)

McEwan ebben a rövid, de annál sűrűbb regényében ismét az emberi lélek legmélyére ránt bennünket. Nincsenek fölösleges körök, nincs mellébeszélés, csak metsző éleslátás és tűpontos jellemrajzok. Egy angol bírónő mindennapjainak leírásával betekintést nyerünk egy viszonylag zárt társadalmi réteg, a…

Tovább

Passuth László: Sárkányfog (1960)

Passuth ebben a regényében egy rendkívül izgalmas, mégis kevésbé ismert korszakot mutat be: a 16. század végi Erdélyt. Bevallom, nekem se rémlett túl sok minden, egyedül a Báthory-Bocskai-Bethlen hármas nevei ugrottak be. Illetve még annyi, hogy amikor annak idején magyar mondákat, uralkodók…

Tovább

Laura Ingalls Wilder: Little House on the Prairie 1-9. /A farm, ahol élünk 1-9./ (1932-1971)

Régóta a várólistámon figyelt már a tévék hétköznap délutáni műsorsávját hosszú évekig uraló filmsorozat alapjául szolgáló könyv, amiről csak olvasás közben derült ki, hogy egy kilenc részes sorozat. Nem tántorított el a sok kötet, ugyanis már az első oldalak után rabul ejtettek az Ingalls-család…

Tovább

Charles Dickens: Our Mutual Friend /Közös barátunk/ (1865)

Elérkeztem az utolsó Dickens-regényhez, két értelemben is: egyrészt ez az író utolsó befejezett műve, másrészt (a Twist Olivér újraolvasásán kívül) ez az utolsó könyv, amit terveim szerint el akartam olvasni tőle. Nem sikerült. Körülbelül 200 oldal után feladtam a harcot, és elengedtem ezt a könyvet…

Tovább

Hubert Selby: Requiem for a Dream /Rekviem egy álomért/ (1978)

A könyv, amiből az a film készült. Amiről mindenki elmondja, mennyire durva, meg hogy a rendezői változat milyen kemény és hogy ő alig bírta végignézni. De vajon a brutális képek okozta sokkon túl érződik-e, hogy mi is az igazi tragédiája ennek a történetnek? A nehezen olvasható, központozást…

Tovább

Alessandro Baricco: Oceano mare /Tengeróceán/ (1993)

Több, nyögvenyelősen eredetiben végigrágott klasszikus olasz regény után egy modern darabra esett a választásom, gondolván, hogy a maihoz közelebb álló nyelvezetet könnyebben megértem majd. Baricco-tól már olvastam a Selyem című regényét (magyarul), egy rövid, de tartalmas, olvasmányos könyvre…

Tovább

Eric Knight: Lassie Come-Home /Lassie hazatér/ (1940)

Ami kisiskolásként olvasva egy majdnem 200 oldalas monstrumnak tűnt, unalmas leírásokkal és párbeszédekkel tarkítva, az most felnőtt fejjel egy félnapos szösszenet, benne az észak-angol és skót táj minden szépségével, lakóinak különcségeivel. Valóban sokat számít, ha az embernek módjában áll világot…

Tovább

Anne Brontë: The Tenant of Wildfell Hall /A Wildfell-ház lakója/Wildfell asszonya/ (1848)

A legkisebb Brontë-nővér továbbment azon az úton, amin testvérei elindultak, és egy bátor, de kevésbé népszerű könyvet írt. A maga korában forradalminak számító regény ott kezdődik, ahol a korszak romantikus történetei véget érnek: az esküvő nem a boldog végkifejlet, hanem inkább a vég kezdete. Az…

Tovább

Haruki Murakami: Norwegian Wood (1987)

A japán szerző ezzel a könyvével robbant be igazán a köztudatba, ami nem is csoda, hiszen egy valóban zseniális alkotásról van szó. Egy Beatles-dal (ami egyben a regény címe is lett) felcsendülése egy egész emlékáradatot indít el főhősünkben, és felidézi benne egyetemista éveit az 1960-as évek…

Tovább

Margaret Atwood: Lady Oracle (1976)

Atwood soron következő regénye egy olyan nőről szól, aki szinte az egész életét hazugságokra építi. Mivel sajnos volt már szerencsém hasonló emberhez, ezért az írónőnek elég nehéz volt bármiféle együttérzést kiváltania belőlem a főhőse iránt. Pedig gyönyörűen felépíti a karaktert, kezdve a…

Tovább
süti beállítások módosítása