"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Edgar Allan Poe: The Fall of the House of Usher /Az Usher-ház vége/ (1839)

2021. október 31. - Barbie66

Aki átvergődik ezen a novellafüzéren, az elmondhatja magáról, hogy tanúja volt több műfaj világra jöttének is - ám mint az ikerszülések általában - ez is nehéz szülésnek bizonyult. Ha nem lettem volna tisztában a kötet irodalmi jelentőségével, bizony hamar búcsút mondtam volna az egésznek. Mivel…

Tovább

Stephen King: Needful Things /Hasznos Holmik/ (1991)

Önmagához képest ezúttal csalódást okozott King, egy már-már klisés regénnyel. Persze a puszta tény, hogy valaki saját klisét képes kialakítani, és nem másét lemásolni, valójában elismerésre méltó, de King-ben éppen az újító szellemet, a bátorságot kedvelem. Most viszont több regényével egy…

Tovább

Passuth László: Madrigál (1968)

A festészet helyett most a zene kerül előtérbe Carlo Gesualdo életrajzi regényében. A 16. század második felében alkotó művészről emlékezik meg Passuth, ám ezúttal elmarad a varázs, és néha unottan tekintettem fel a könyvből. A legnagyobb probléma maga a központi figura, a zseniális zenész Gesualdo.…

Tovább

Stephen King: Firestarter /A tűzgyújtó/ (1980)

King egy korábbi, már-már klasszikusnak számító regénye került sorra, ami bőven tartogat izgalmakat, de közben el is gondolkodtat. A regény központi motívuma az emberi elme - ez persze King legtöbb művéről elmondható, de ezúttal nem pusztán a félelemkeltés céljából vájkál a tudatalattinkban, hanem…

Tovább

Ian McEwan: Nutshell /Dióhéjba zárva/ (2016)

McEwan ezúttal egy különleges narrátorral kísérletezik: egy magzat az anyaméhből figyeli a felnőttek világát, és benne anyja és szeretőjének szövetkezését az apja ellen. Mi sem mutatja jobban irodalmi alulműveltségemet, mint hogy minderről előbb jutott eszembe a Family Guy (Stewie Griffin, a zseni…

Tovább

Ben Aaronovitch: Rivers of London /London folyói/ (2011)

Mintha J.K. Rowling nem egy kávézóban, hanem egy kocsmában (bocsánat, pub-ban) írta volna meg a Harry Pottert. Ez volt az első benyomásom erről az ígéretesen induló, aztán sajnos érdektelenségbe fulladó regényről. Pedig minden adott volt ahhoz, hogy most lelkendezve új kedvencet avassak,…

Tovább

Stephen King: Cell /A mobil/ (2006)

King ezzel a regényével érkezik meg a 21. századba, és használja a modern technológiát újabb őrületének elszabadítására. A divathullámot meglovagolva egy posztapokaliptikus, zombis horrort írt, amiben az emberek a mobiltelefonjukon kapott, rejtélyes sugárzás hatására dühöngő vadállatokká változnak.…

Tovább

Passuth László: Sárkányfog (1960)

Passuth ebben a regényében egy rendkívül izgalmas, mégis kevésbé ismert korszakot mutat be: a 16. század végi Erdélyt. Bevallom, nekem se rémlett túl sok minden, egyedül a Báthory-Bocskai-Bethlen hármas nevei ugrottak be. Illetve még annyi, hogy amikor annak idején magyar mondákat, uralkodók…

Tovább

Stephen King: Salem's Lot /Borzalmak városa/ (1975)

A horror nagymesterétől most először olvastam vámpíros történetet, és nem okozott csalódást. Követve a Bram Stoker által megszabott irányt, az ő teremtményei is inkább szörnyek, mint érző lények. Ám az igazság az, hogy ezúttal sem csupán a horror-elemek miatt érdemes elolvasni a kötetet. King nem…

Tovább

Stephen King: Cujo (1981)

Ez az a könyv, amit vagy gyorsan, szinte egyhuzamban elolvas az ember, vagy pedig soha többé nem veszi elő. King elsüti mindkét "nagyágyút": gyerek és kutya együtt, egy történetben - de ez nem valami idilli, szívet melengető mese, mint a Belle és Sebastien, vagy a Lassie hazatér. Ebben a rémmesében…

Tovább

Ian McEwan: The Innocent (1990)

Majdnem bedőltem az angol szerzőnek: a Vágy és vezekléshez hasonlóan elindul egy történet, ami érdekes, meg elég mély is, de azért sok ilyet olvastam már. Az 50-es években, a felosztott Berlinben megismerkedik egy német nő és egy angol férfi, aki amerikaiaknak dolgozik. A finom kulturális…

Tovább

Haruki Murakami: Dance Dance Dance (1988)

Kezdem nagyon megkedvelni a japán író stílusát, ez a könyve pedig különösen tetszett. Megint egy kicsit megfoghatatlan volt, de legalább szerethető módon volt az. Mint egy hóbortos, idős rokon, akit furcsa szokásai tesznek a család kedvencévé. Murakami tehát ismét létrehozott egy teljesen hétköznapi…

Tovább

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek (1880)

Az egyik legszebb szülinapi ajándékom idén az, hogy végre befejeződött ez a gyötrelmes, iszonytatóan hosszú könyv. A blogom elkezdésekor megfogadtam, hogy mindig az őszinte véleményemet fogom leírni még a legnagyobb klasszikusokról is, akár azt is kockáztatva, hogy emiatt műveletlennek, rossz…

Tovább

Mary Shelley: Frankenstein (1818)

A rengeteg változó minőségű feldolgozás mellett fontos ismerni az eredeti regényt is, annál is inkább, mivel a sokszor ócska horrorrá silányított mű sokkal többet rejt magában egy egyszerű rémtörténetnél. A teljes cím - Frankenstein, avagy a modern Prométheusz - elárulja a Shelley valódi…

Tovább

Haruki Murakami: 1Q84 /Ezerkülöncszáznyolcvannégy/ (2009-2010)

Amikor ezer oldal után még mindig egy egész könyvnyi szöveg van hátra, akkor egy regénynek nagyon meg kell fognia, hogy kedvem legyen folytatni. Az is igaz persze, hogy minek akarok én egy trilógiát egyben, megszakítás nélkül elolvasni - azért, mert zseniális! Bár Murakami szorgos hangyaként…

Tovább

Stephen King: Rita Hayworth and Shawshank Redemption /A remény rabjai/ (1982)

Így jár az, aki e-könyvet olvas: tartalomjegyzék híján fel voltam készülve egy kb. 600 oldalas szóáradatra, (mivel a történet alapjait ismertem) a börtönélet részletes bemutatására, a lélektani folyamatok aprólékos ábrázolására, amikor egyszercsak vége lett a sztorinak. Éppen kényelmesen…

Tovább

Salman Rushdie: The Moor's Last Sigh /A Mór utolsó sóhaja/ (1995)

Az ötödik Rushdie-könyv szépen hozza az írótól megszokott tipikus elemeket, legyenek azok jók vagy rosszak. Tér és idő, különböző generációk tagjai, színek és illatok kavalkádja, játékos nyelvi leleményekkel fűszerezve (kíváncsi lennék a magyar fordításra). Ebből a bő lére eresztett, hömpölygő…

Tovább

Gárdonyi Géza: Egri csillagok (1901)

Érdekes élmény régi kedvenceket leporolni, újra elővenni, összehasonlítani az akkori véleményünket a friss benyomásokkal. Ha jól emlékszem, még hatodikban volt kötelező olvasmány Gárdonyi regénye, és egyszerűen imádtam, 5-6-szor biztosan elolvastam az elkövetkező néhány évben. Tetszett a pörgős…

Tovább

James Dashner: The Maze Runner Trilogy /Az Útvesztő-trilógia/ (2009-2011)

Bár a nagy sikerű könyvsorozat (eddig) valójában öt részből áll, úgy gondoltam, hogy az elsőként megjelent, szorosabb egységet képező három könyvvel foglalkozom együtt, az előzményköteteket majd külön-külön veszem górcső alá. Tehát az első három rész (The Maze Runner/Az útvesztő, The Scorch…

Tovább

Marquis de Sade: Szodoma százhúsz napja (1785)

Egy újabb félbehagyott könyv... körülbelül az egyharmadáig bírtam, de annyira nem esett jól a lelkemnek, hogy inkább nem kínoztam magam vele tovább. Az Amerikai psycho ehhez képest egy tündérmese volt, és akkor még nagyon enyhén fogalmaztam. Nem tartom magam különösebben prűdnek, sőt, szeretem, ha…

Tovább

Anne Rice: Vittorio, the Vampire /Vittorio, a vámpír/ (1999)

Egyértelműen az eddigi leggyengébb kötet Rice vámpíros sorozataiból, valahogy Lestat nélkül nem az igazi... Az írónő elkövette azt a "hibát", hogy egy olyan meghatározó és erős karaktert hozott létre, akinek hiánya a többi rész rovására megy. Hamar rájött tévedésére, mert a következő könyvekben…

Tovább

Michael Crichton: Jurassic Park /Őslénypark/ (1990)

Egy egész nemzedék nőtt fel a regényből készült filmen, köztük én is, így már épp ideje volt az eredetivel is megismerkedni. Szerencsére nem okozott csalódást, és a film értékéből se vont le semmit. A könyv sokkal sűrűbb, akció és gondolatok terén is, Spielberg viszont okosan nem pakolta tele a…

Tovább

Stephen King: Misery /Tortúra/ (1987)

A maga eszköztelenségében is hátborzongató és lebilincselő regény King egyik legismertebb műve: nincsenek benne vámpíok, szellemek vagy zombik, csupán két ember összezárva egy mindentől távol eső házban. Hasonló volt a felállás a tíz évvel korábban írt Ragyogásban, azzal a különbséggel, hogy abban…

Tovább

Pálinkás Erika: Megjelölve (2016)

Különleges és egyben felemelő érzés olyan könyvet olvasni, ami ennyire friss. Elemzést írni róla pedig valódi kihívás. Anélkül, hogy illúzióim lennének blogom befolyásoló erejéről, mégiscsak nagy felelősség egy új könyvet véleményezni, hiszen a közönség is csak most ismerkedik vele. Szerencsére nem…

Tovább

Umberto Eco: Il nome della rosa /A rózsa neve/ (1980)

Ha van valami, amivel ki lehet kergetni a világból, azok a krimik és az egyházi témájú könyvek. A szóban forgó regény egy kolostorban zajló nyomozás története, ráadásul 600 oldalon - az élmény megfizethetetlen. Az, hogy a könyv lassú volt és vontatott, egy rendkívül enyhe és visszafogott jellemzés…

Tovább
süti beállítások módosítása