"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Mary Shelley: Frankenstein (1818)

2018. december 16. - Barbie66

A rengeteg változó minőségű feldolgozás mellett fontos ismerni az eredeti regényt is, annál is inkább, mivel a sokszor ócska horrorrá silányított mű sokkal többet rejt magában egy egyszerű rémtörténetnél. A teljes cím - Frankenstein, avagy a modern Prométheusz - elárulja a Shelley valódi…

Tovább

Haruki Murakami: 1Q84 /Ezerkülöncszáznyolcvannégy/ (2009-2010)

Amikor ezer oldal után még mindig egy egész könyvnyi szöveg van hátra, akkor egy regénynek nagyon meg kell fognia, hogy kedvem legyen folytatni. Az is igaz persze, hogy minek akarok én egy trilógiát egyben, megszakítás nélkül elolvasni - azért, mert zseniális! Bár Murakami szorgos hangyaként…

Tovább

Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő (1983)

Az idő múlik, mi pedig múlunk vele. A sajtbúra üvege alatt összezárva egymással, Erika és a mama. A búra csak akkor száll a magasba, ha valaki kívülről megfogja az üveggombot és felfelé húzza. Erika egy időtlen, kortalan, borostyánba dermedt bogár. Nincs története, és nem történik vele semmi. Ez a…

Tovább

Stephen King: Pet Sematary /Állattemető/ (1983)

A legtöbb ember általában csak Mindenszentek, vagy Halloween napján engedi be hétköznapjaiba a halál, az elmúlás gondolatát. A karácsonyi ajándék-hajsza és nagy családi összeborulás előtt talán jól is esik a léleknek emlékezni, elmerülni a keserédes nosztalgiában. Persze mindenki máshogy viszonyul…

Tovább

Ian McEwan: The Child in Time (1987)

Vajon mikor jobb egy könyvet elolvasni: akkor, amikor kívülállóként, teljesen objektíven tudunk tekinteni a szövegre, egyforma figyelmet szentelve minden szereplőnek és cselekményszálnak, vagy amikor olyannyira átérezzük és együtt élünk a sorok közt felsejlő gondolatokkal, hogy képtelenség…

Tovább

J. M. Coetzee: Dusklands /Alkonyvidék/ (1974)

Coetzee regénye voltaképpen két teljesen külön történetből áll. Hogy mégis mi köti össze őket? Erre elég nehéz megtalálni a választ. Az egyik szál Coetzee kitalált asszisztenséről/tanítványáról szól, aki az USA oldalán segédkezett a vietnámi háború pszichológiai hadviselésében. Tanulmányt ír arról,…

Tovább

Margaret Atwood: Surfacing /Fellélegzés/ (1972)

Egy fiatal nő visszatér gyermekkora helyszínére, hogy felkutassa eltűnt apját. Valójában ennyiről szól ez a regény, és mégis annyi minden másról is. Atwood rengeteg motívumot képes összesűríteni egyetlen rövid kis könyvbe, és mégis meg tudja őrizni a gondolatiság mellett az esztétikumot is.…

Tovább

John Ajvide Lindqvist: Harbour (2008)

Ember és természet szövevényes kapcsolatát térképezi fel Lindqvist regénye, ám nem Gerald Durrell vagy Fekete István módján. Nála a természet fenyegető és félelmetes erő, amit mi soha nem is érthetünk meg teljesen - ezt nevezzük természetfölöttinek. Persze régebben sokkal kiszolgáltatottabbak voltak…

Tovább

Alberto Moravia: Gli indifferenti /A közönyösök/ (1929)

Az olasz író egyik első regénye mintegy előrevetíti későbbi témáit, ami főként a családi kapcsolatok és a külvilág behatásai körül forognak. Érdekes megfigyelni a párhuzamokat és eltéréseket a jelenlegi és egy későbbi könyve anya-lánya karakterei között. A különbség főként a külső tényezőkben…

Tovább

Jeanette Winterson: Why Be Happy When You Could Be Normal? /Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?/ (2011)

A széppróza és a vers gyógyír, orvosság. A valóság előidézte szakadást gyógyítja a képzelet szövetén. Időről-időre felbukkan egy könyv a semmiből, és teljesen elvarázsol, magával ragad. Wintersont már elég régóta olvasok, kedvelem is, de ez a regénye most nagyon megtalált. Pedig nem is igazi…

Tovább

Jókai Anna: Napok (1972)

Lebilincselő, egyszersmind lesújtó élettörténet, ami több politikai rendszeren is átível. Egybefüggő, áradó belső monológ, a főhős kisgyerekkorától egészen halálos ágyáig. Ez a narrációs módszer két dolog miatt is érdekes: egyrészt remekül megjeleníti a karakter személyiségfejlődését, miközben…

Tovább

D. H. Lawrence: Sons and Lovers /Szülők és szeretők/ (1913)

A brit író munkásságának gerincét alkotó trilógia első, a többihez lazábban kapcsolódó része, ami főként önéletrajzi ihletésű. A jellegzetes stíluselemek már itt is megjelennek, megadva a regénynek azt az összetéveszthetetlen "Lawrence-s" hangulatot, ami már az első olvasáskor magával ragadott.…

Tovább

Paulo Coelho: The Devil and Miss Prym /Az ördög és Prym kisasszony/ (2000)

A jó és a gonosz örökös konfliktusára épülő, szimbolikus mű annyira univerzális igazságokat akart megfogalmazni, hogy végül teljesen semmitmondó lett. A "vajon minden ember gonosz, vagy akadnak még jók ezen a világon" kérdést sokan és sokféleképpen feltették már, de egyikük sem volt annyira gyáva…

Tovább

Stephen King: The Dead Zone /A holtsáv/ (1979)

A horror mestereként ismert szerző egy kevésbé elvadult, mondhatni visszafogott oldalát mutatta meg A holtsávban, ami ettől függetlenül izgalmas és érdekes olvasmánynak bizonyult. Carrie-hez hasonlóan Johnny Smith is különleges képességgel van megáldva (?), amit feltételezhetően fejsérülése okozott.…

Tovább

Margaret Atwood: The Robber Bride (1993)

Egy rövidebb mélyrepülés után a kanadai írónő ismét elkápráztatott zseniális stílusával. Mint azt már megszokhattuk tőle, ezúttal is nők vannak a cselekmény középpontjában, a férfiak csak mellékszereplőkként tűnnek fel. Három nő sorsát követjük nyomon, akiket összeköt a közös "ellenség", a gyönyörű…

Tovább

Luigi Pirandello: Uno, nessuno e centomila /Az ezerarcú ember/ (1926)

A regény főhőse egy újabb gondtalan olasz uracska, aki jó dolgában a makarónis tál fölött a lét nagy kérdéseiről elmélkedik. Mivel egyéb problémája nincs, ezért kreál magának: egy nap a tükörben nézegeti magát, mire a felesége megjegyzi, hogy igen, minden szép és jó, csak az orra ferde egy kissé.…

Tovább

Stephen King: Carrie (1974)

Stephen King egyik első regénye még nem teljesen kiforrott, az író néhol még keresi a hangját, de így is lebilincselő olvasmány. Görbe tükröt tart az amerikai középiskolák társadalma elé, miközben tárgyalási jegyzőkönyvekből, interjúkból és újságcikkekből összeáll egy borzalmas tragédia képe. Egy…

Tovább

Haruki Murakami: Kafka on the shore /Kafka a tengerparton/ (2002)

Meg sem próbálok bármiféle elmélettel előállni Murakami regényének értelméről, ugyanis képtelen lennék rá. A könyv olyan gazdag szimbólumokban, metaforákban és egyéb képekben, hogy azok elemzésére kevés lenne ez a blogbejegyzés. Az is valószínű, hogy mindenkinek mást mond a japán szerző műve, így…

Tovább

Ian McEwan: In between the sheets (1978)

Tabudöntögető írás az emberi elme legsötétebb bugyrairól, olyan intim helyzetekről, amik tényleg csak a hálószoba falaira tartoznak. Hét rövid történet teljesen hétöznapinak induló, ám meglepő fordulattal záródó helyzetekről, amiknek motívuma az elfojtott szexuális vágyak és az emberi kapcsolatok. A…

Tovább

Stephen King: Misery /Tortúra/ (1987)

A maga eszköztelenségében is hátborzongató és lebilincselő regény King egyik legismertebb műve: nincsenek benne vámpíok, szellemek vagy zombik, csupán két ember összezárva egy mindentől távol eső házban. Hasonló volt a felállás a tíz évvel korábban írt Ragyogásban, azzal a különbséggel, hogy abban…

Tovább

John Ajvide Lindqvist: Handling the Undead /Élőhalottak! Hogyan bánjunk velük?/ (2005)

A kint repkedő mínuszok sem voltak annyira borzongatóak, mint a svéd szerző regénye. Nem klasszikus vérben tocsogós, gusztustalan horror, sokkal inkább hat a lélekre és az érzelmekre. Félelmetessége abban rejlik, hogy rendkívül pontosan modellezi az egyén és a társadalom reakcióit egy…

Tovább

John Fowles: The Ebony Tower (1974)

Mit tehet az olvasó akkor, ha rövid időn belül már a második olyan könyvet fogja ki, ami már a kezdet kezdetén sem kecsegtet semmi jóval? Mivel az élet rövid, a könyves listám pedig hosszú, az első ilyen művet (Vonnegut: God bless you, Mr. Rosewater) szemrebbenés nélkül félretettem - na de rögtön…

Tovább

William Peter Blatty: Legion (1983)

Nagy reményekkel vágtam bele az Ördögűző folytatásába, ám mint oly sokszor, sajnos ismét csalódnom kellett. A legendás első részhez képest a második csupán halvány utánzat, egy sima krimi. Semmi borzongató félelem, minimális természetfeletti. Tipikus példája annak, hogyan lehet még egy bőrt lehúzni…

Tovább

Italo Svevo: La coscienza di Zeno /Zénó tudata/ (1923)

"Jajnemár!" - ez a felkiáltás szakadt ki belőlem körülbelül az ötödik oldal elolvasása után. Azt hiszem megtaláltam a Mrs. Dalloway párját: a Zénó tudata legalább annyira unalmas, érdektelen és követhetetlen. Egy szerencsétlen figura naplóját olvashatjuk, aki pszichoanalízisen vesz részt, hogy nem…

Tovább

Virginia Woolf: Mrs. Dalloway (1925)

Ez az a könyv, aminek minden oldala, sőt, minden sora egy-egy kemény csata. Küzdelem az unalommal, a hosszú mondatokkal, az ide-oda csapongó gondolatokkal és nézőpont-váltással. Virginia Woolf bármilyen zseniális tehetség is, egyetlen dolgot nem sikerült elérnie: nem tudott egy szerethető, olvastató…

Tovább
süti beállítások módosítása