"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Szerb Antal: A Pendragon legenda (1934)

2015. április 20. - Barbie66

Nem tudok olyan nőhöz vonzódni, akit okosnak tartok. Valahogy úgy érzem, mintha homoszexualizmus volna. Ez a szimpatikusnak éppen nem nevezhető gondolat ragadt meg leginkább az emlékezetemben, miután befejeztem a könyvet. Talán szellemességnek szánta a szerző, vagy tényleg ez volt az akkor…

Tovább

Nagy Lajos: Képtelen természetrajz (1921)

Nagy Lajos karcolat-gyűjteményét elolvasva olyan mérhetetlen világvége-hangulat szállt meg, hogy kénytelen leszek valamiféle tudatmódosító szerhez nyúlni, ami visszarángat a normális kedélyállapotomba. Köszönhető mindez annak a keserű, ironikus hangvételnek, ami az egész kötetet jellemzi. Megjelenik…

Tovább

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi (2010-2013)

Kíváncsian és előítéletekkel telve kezdtem neki az utóbbi évek legfelkapottabb magyar tiniregény-sorozatának. Egy héttel és nyolc kötettel később csak ültem és néztem magam elé: annyi érzés és emlék kavargott bennem, hogy idő kellett, mire visszazökkentem a normál kerékvágásba. Nehéz volt elengednem…

Tovább

Passuth László: Hétszer vágott mező (1970)

Egy évekig a polcon porosodó könyv is tud meglepetést okozni! Sokáig halogattam, hogy belefogjak a kétkötetes, apró betűs történelmi rengetegbe, de nem bántam meg. Passuth remekül eltalálta az egyensúlyt tény és fikció között, izgalmas, de hiteles történetet tálalva elénk. Sőt, többet is ennél:…

Tovább

Polcz Alaine: Macskaregény (1995)

Nem csak macskások olvashatják élvezettel a magyar írónő könyvét - bár kétségtelen, hogy ők tudják igazán megérteni azt a varázslatos érzést amit szeretett macskánk vált ki belőlünk. Ez a formabontó önéletrajzi regény a macskák köré szerveződik, Polcz Alaine az épp aktuális kedvencek szerint bontja…

Tovább

Domokos Péter: Finnugor regék és mondák (2004)

Különleges élmény olyan népek, népcsoportok mondáit olvasni, akik minden valószínűség szerint egyedüli rokonaink - nagy elvárásokkal tekint elébe a magyar ember az első találkozásnak, hiszen olyan jó lenne tartozni valahova, valakikhez, és nem "földönkívüliként" leledzeni Európa közepén.  Persze…

Tovább

Komoróczy Géza: Héber mítoszok és mondák (2003)

Nagyon érdekes volt többezer éves történetekben felfedezni mai szavaink és kifejezéseink eredetét (mint például a siserehad, Jákob lajtorjája vagy a manna). Ezek az ősi mondák mind nagyon tanulságosak, hiszen egy alternatív magyarázatot adnak az emberiség eredetére, a népcsoportok, nyelvek…

Tovább

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (1942)

Első könyvem Máraitól - bár óva intettek attól, hogy ezzel kezdjem, mégsem bántam meg, hiszen fiatalként is tanulságos lehet két idős ember találkozása és múltidézése. Nyilván nem számíthatunk pörgős eseményáradatra, akciódús jelenetekre vagy szenvedélytől fűtött párbeszédekre - a hosszú évek…

Tovább

Ottlik Géza: Iskola a határon (1959)

Még egy fontos hiánypótlás: bár sok helyen kötelező olvasmány, Ottlik híres regénye eddig nem került a kezembe - bár elképzelhető, hogy korábban nem is tetszett volna, vagy legalábbis nem tudtam volna értékelni. Nem adja magát könnyen, csak egy nagy adag kitartással lehet megszokni a csapongó, az…

Tovább

Závada Pál: Jadviga párnája (1997)

Egy olyan napló, melyet hárman is írnak, így az eseményeket három szemszögből is megismerhetjük - mégsem kapunk teljes képet. Kirajzolódik előttünk egy házasság története, melyet titkok lengenek körül, és amely korántsem tökéletes. Az első, illetve a második világháború eseményei is megtépázzák a…

Tovább

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma (1894)

Mikszáth borgőzös, pipafüstös vendéglőkben megfogalmazódott történetei meglepően sok aktuális társadalmi kérdést vetnek fel. Most éppen arra ad lehetőséget, hogy elgondolkozzunk azon, mihez is lehet kezdeni az olyan emberekkel, akik megrekedtek egy bizonyos kor keretei között. Ha jóindulatúak…

Tovább

Tamási Áron: Ábel Amerikában (1934)

"... nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Így…

Tovább

Tamási Áron: Ábel az országban (1933)

Mint a könyv címéből is látszik, Ábel otthagyja a rengeteget és az ismerős tájakat, hogy utazgasson és világot lásson. Két hű társa, Bolha, a kutya, és a furfangos észjárás azonban most is vele tartanak, és minden szorult helyzetből kimentik.  Utazása során főhősünk sokat lát, hall, tapasztal, és…

Tovább

Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak & A jó palócok (1881-1882)

Úgy döntöttem, hogy egy bejegyzésben írok Mikszáth két novella-csokráról, hiszen általában egy kötetben is szokták kiadni őket, de a fizikai kötődés mellett a stílusuk is közel áll egymáshoz. Mikszáth történeteiben a tót és palóc falvak mindennapjai, lakóinak életeseményei jelennek meg egy-egy…

Tovább

Tamási Áron: Ábel a rengetegben (1932)

Tamási Áron ifjúsági regényét kötelező olvasmányként tartják számon, ennek ellenére én csak most találkoztam vele először - de talán ez nem is baj. Felnőttként, egy erdélyi úttal a hátam mögött ugyanis talán többet mond nekem Ábel története. Anélkül is, hogy túl sok mindent akarnék belemagyarázni, a…

Tovább

Németh László: Gyász (1935)

"... a gyász a fiataloknál, bizonyos időn túl, a büszkeség betegsége..."  Ezzel az egyetlen mondatával a szerző tökéletesen összefoglalja regénye mondanivalóját és alapgondolatát. Főhőse, Kurátor Zsófi fiatalon elveszti előbb férjét, majd kisfiát is. Ez a kettős csapás kezdetben persze nagyon…

Tovább

Németh László: Iszony (1947)

Az Iszony-t olvasva az volt az első érzésem, hogy maga alá temet, megfojt a gondolatok, érzelmek, események sűrűsége, kavarodása. A végkifejlet pedig csak alátámasztja ezt a benyomásomat. Németh László regénye egy  szinte tagolatlan monológ egy nőtől, aki nem való emberek közé - legalábbis mai…

Tovább

Jókai Mór: Az arany ember (1872)

Még egy Jókai, még egy kötelező olvasmány. A nagy hazafias hevület lecsengett, szelídült, sőt, a regény nagy része nem is magyar földön játszódik. Kitekinthetünk Törökországba, Szerbiába de még Brazíliába is, mindegyik helyszín egyformán izgalmasnak és egzotikusnak tűnik az író zseniális…

Tovább

Jókai Mór: Egy magyar nábob (1853-54)

Nagy magyar regényírónk újabb könyve a szabadságharc előtti időkbe visz el minket, a reformkor kibontakozása körüli társadalmi forgatagba. Megismerkedhetünk a nemesség minden képviselőjével: a változások elől fejüket homokba dugó, minden újítást ellenző földesurakat, a külföldön tetszelgő,…

Tovább

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai (1869)

Ismét egy kötelező olvasmányt emeltem le a polcról, és egyáltalán nem remegett a kezem, mikor ezt tettem - nem fűződnek rossz emlékeim ehhez a regényhez sem. Annyit azonban el kell ismernem, hogy 12-13 évesen még közel sem érett ahhoz az ember, hogy teljes szépségében élvezni tudja Jókai…

Tovább

Korniss Péter-Závada Pál: Egy sor cigány (2011)

Mai világunkban egy cigányokról szóló könyv sokak számára provokatívnak, merésznek számít, míg mások (akiktől a könyv címe is ered) nem tartják méltónak ezt a csoportot arra, hogy kultúrájuk, történetük nyomtatásban is megjelenjen. Szerencsére akadnak olyanok is, akik felismerték, hogy hosszútávon…

Tovább

Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül (1937)

Karinthy-hetet tartottam, és megmondom őszintén, nagyon jó érzés néha újra rájönni, hogy azért a magyar írók között is vannak kimagaslóak, és nem csak a vak hazafiság emeli őket a magasba. Karinthy rendkívül művelt, felvilágosult és nem mellesleg humoros író, akinek ez az önéletrajzi regénye is…

Tovább

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem (1916)

Ez az a mű, amit szerintem szinte mindenki olvasott már, hiszen könnyed, humoros stílusa felüdülést jelent a sok komor/ly kötelező olvasmány között. Akár még a mai diákok is magukra ismerhetnek egy-egy karakterben, annyira pontosan és hitelesen vannak ábrázolva. Persze bizonyos helyzetek, szokások…

Tovább

Kosztolányi Dezső: Édes Anna (1926)

Ez a realista, őszinte hangvételű regény egy valós eseményen is alapulhatna, hiszen megírásakor Kosztolányi újságíróként dolgozott, így naponta találkozhatott hasonló történetekkel. Ő azonban megpróbált a dolgok mélyére látni, egy egyszerű újsághír mögé odaképzelni a tettest, a többi szereplőt, a…

Tovább

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője (1895)

Érdekes dolog pár év távlatából újra elővenni a kötelező olvasmányokat - még akkor is, ha "kötelezőségük" idején sem volt velük komoly problémám. Azóta azonban még több könyvtapasztalatot szereztem, emiatt pedig más szemmel látom ezeket a klasszikusokat. Nincs ez másként Mikszáth regényével sem,…

Tovább
süti beállítások módosítása