"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


John Cleland: Fanny Hill (1749)

2020. november 29. - Barbie66

Valahogy így képzelheti el egy férfi, milyen egy örömlány élete... Cleland veszélyesen idealizált képet fest egy fiatal, vidéki lány "rossz útra" téréséről. Na nem azért veszélyes, mert a képmutató, emberi késztetéseinket és vágyainkat elfojtásra kényszerítő ál-erkölcsösséggel szembemenve, az…

Tovább

Anne Rice: Blackwood Farm (2002)

Rice varázsvilága most már kezd kissé túlzsúfolttá válni: kezdetben csak a vámpírok voltak, de már az ő világuk is szépen túlburjánzott, azután jött a Mayfair-család története boszorkányokkal és táltosokkal, most pedig a szellemesdibe kóstolunk bele egy újabb New Orleans-i család, a Blackwood-ok…

Tovább

Laura Ingalls Wilder: Little House on the Prairie 1-9. /A farm, ahol élünk 1-9./ (1932-1971)

Régóta a várólistámon figyelt már a tévék hétköznap délutáni műsorsávját hosszú évekig uraló filmsorozat alapjául szolgáló könyv, amiről csak olvasás közben derült ki, hogy egy kilenc részes sorozat. Nem tántorított el a sok kötet, ugyanis már az első oldalak után rabul ejtettek az Ingalls-család…

Tovább

Robert Merle: Malevil (1972)

Az eddig olvasott posztapokaliptikus sci-fikhez képest (Éhezők viadala, Útvesztő-trilógia) lokálisabb, szűkebb közösséghez köthető, mégsem unalmasabb. Látványos akciójelenetek és mutáns szörnyek helyett a csoportdinamikára, az emberi kapcsolatokra fókuszál. A két, romjaiból újraszerveződő mini…

Tovább

Anne Brontë: The Tenant of Wildfell Hall /A Wildfell-ház lakója/Wildfell asszonya/ (1848)

A legkisebb Brontë-nővér továbbment azon az úton, amin testvérei elindultak, és egy bátor, de kevésbé népszerű könyvet írt. A maga korában forradalminak számító regény ott kezdődik, ahol a korszak romantikus történetei véget érnek: az esküvő nem a boldog végkifejlet, hanem inkább a vég kezdete. Az…

Tovább

Ian McEwan: Sweet Tooth /Mézesmadzag/ (2012)

Általánosságban elmondható, hogy a könyvek (és filmek) esetében a lezárásnak kulcsfontosságú szerepe van: egy rosszul sikerült befejezés a legjobb regényt is tönkreteszi, keserű szájízt és csalódottságot hagyva maga után. Ritkábbak az olyan középszerű történetek, amiket a váratlan, meglepő és…

Tovább

Haruki Murakami: Norwegian Wood (1987)

A japán szerző ezzel a könyvével robbant be igazán a köztudatba, ami nem is csoda, hiszen egy valóban zseniális alkotásról van szó. Egy Beatles-dal (ami egyben a regény címe is lett) felcsendülése egy egész emlékáradatot indít el főhősünkben, és felidézi benne egyetemista éveit az 1960-as évek…

Tovább

Giorgio Bassani: Il giardino dei Finzi-Contini /Finzi-Continiék kertje/ (1962)

Voltaképpen semmi különösről nem szólna ez a regény, mint néhány olasz fiatalról, akik barátkoznak, szerelmesek lesznek, tanulnak és keresik a helyüket az életben, ha nem helyeznénk el őket térben és időben - valamint vallásilag. Sajnos a lehető legrosszabbkor, a lehető legrosszabb helyen voltak…

Tovább

Dave Eggers: Zeitoun /Az árvízi csónakos/ (2009)

Bár az "árvízi csónakos" szókapcsolatról nekem először Wesselényi Miklós alakja rémlett fel, ezúttal nem róla szólt ez a könyv, hanem a szír származású Zeitoun Abdulrahmanról, aki nagyjából hasonló hőstetteket vitt véghez - kb. másfél évszázaddal később és egy fél világgal odébb. Igazi amerikai…

Tovább

Anne Rice: Lasher (1993)

A Mayfair-klán, és háziszellemük, Lasher történetének folytatásától azt vártam volna, hogy az első rész felvezetése után végre beindulnak az események, és helyrebillen az arány a leíró és a tevőleges epizódok között. Nem így történt. Rice nem tudja meghazudtolni önmagát, megmarad szenvedélyes…

Tovább

Max Brooks: World ​War Z: An Oral History of the Zombie War /World War Z - Zombiháború/ (2006)

Ahhoz, hogy ezt a remekbe szabott könyvet megfelelően értékelni tudjuk, két dolog szükséges: 1. felejtsük el, amit eddig a zombis horror-klisékről gondoltunk, 2. felejtsük el a regényből készült filmet. Ha ezek megvannak, dőljünk hátra, és biztonságos otthonunk kényelméből csodálkozzunk rá arra az…

Tovább

Brunella Gasperini: Én és ők (1959)

Az olasz írónő könyve elég nyilvánvalóan önéletrajzi ihletésű, és mint ilyen, rendkívül bátor vállalkozás. Olyan vizekre evez, ahol a legtöbb bestseller bizony zátonyra futna: túl a randikon, együttjáráson, esküvőn, bele egészen 17 évnyi házasság nyílt óceánjára. Itt már nincsenek titkok a másik…

Tovább

Stephen King: It /Az/ (1986)

King lassan egész Maine államot benépesíti szörnyekkel, ezúttal főleg gyerekek az áldozatok, ami rengeteg borzalmas epizódot eredményez - ám nem is mindig a rémek a legijesztőbbek... King legnagyobb erőssége, ahogy az emberi elmében rejtőző gonosz erőket képes megjeleníteni, újra meg újra…

Tovább

Ian McEwan: Black Dogs (1992)

Miközben egy szüleit még gyerekkorában elvesztett férfi anyósa és apósa életét kutatja, fontos dolgokra ébred rá - és ébreszt rá minket is. Hiába az alapos kutatás, a hosszas beszélgetések, a teljes igazságot nem ismerheti meg senki, mindkét fél csak a saját verzióját tudja újra meg újra felidézni…

Tovább

Szabó Magda: Régimódi történet (1977)

Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani. Már a legelején megragadott ez a sor, ami a mérhetetlen szeretet és csodálat első megnyilatkozása volt, és a könyv egész hangulatát meghatározza. A szerteágazó család bemutatása közben újabb és újabb félmondatokból, elejtett…

Tovább

J. M. Coetzee: In the Heart of the Country /A semmi szívében/ (1977)

Coetzee különleges, kísérletező írói tevékenységének újabb gyöngyszemét olvastam, és talán ez a műve tetszett eddig legjobban. A Nobel-díjjal is elismert szerző szívesen bolyong az emberi elme útvesztőiben, és mutat be olyan élethelyzeteket, amik az egyenlőtlenség, az alá-fölérendeltségi viszony…

Tovább

Cesare Pavese: La luna e i falò /A hold és a máglyák/ (1950)

Bevallom, hogy a könyv elolvasása kétségbeesett kísérlet volt az olasz nyelvtudásom életben tartására, és mint ilyen, bőven maradtak homályos részek. Folytonos szótárazással nem szerettem volna rontani az olvasmányélményt, ezért néhányszor csak annyit értettem, hogy valaki valamivel csinál valamit…

Tovább

Margaret Atwood: Oryx and Crake /Guvat és Gazella/ (2003)

Azt eddig is tudtam, hogy Atwood rendkívüli író, de most már az is körvonalazódik bennem, hogy mennyire sokoldalú. Olvastam már tőle lélektani regényt, eposz-újraértelmezést, krimit, fejlődésregényt, fantasyt és feminista disztópiát, melyek persze sokkal összetettebbek annál, hogy egy-egy műfaj alá…

Tovább

Anne Rice: Blood and Gold /Vér és arany/ (2001)

A Vámpírkrónikák következő részében úgy tűnhet, hogy lassan az összes vérszívó történetét megismertük már. Kissé erőltetetten indul Lestat ősöreg barátjának, Mariusnak hosszú meséje, az elején úgy gondoltam, fölösleges még egy vámpírt előrángatni azért, hogy Marius neki regélhesse el ezeréves…

Tovább

Esterházy Péter: Harmonia caelestis (2000)

Végre sikerült pótolnom egy nagy elmaradásomat, és belekóstoltam a kortárs magyar irodalom krémjébe. Azonban, mint minden adósság törlesztése, ez is fájdalmasnak bizonyult, és nem is jártam túl jól vele. Lehet, hogy túl sokat vártam a már életében klasszikusnak számító írótól, vagy engem talált meg…

Tovább

J. M. Coetzee: Dusklands /Alkonyvidék/ (1974)

Coetzee regénye voltaképpen két teljesen külön történetből áll. Hogy mégis mi köti össze őket? Erre elég nehéz megtalálni a választ. Az egyik szál Coetzee kitalált asszisztenséről/tanítványáról szól, aki az USA oldalán segédkezett a vietnámi háború pszichológiai hadviselésében. Tanulmányt ír arról,…

Tovább

Elio Vittorini: Conversazione in Sicilia /Szicíliai beszélgetés/ (1941)

Mattia Pascal után egy újabb olasz férfi dönt úgy, hogy márpedig neki muszáj elutaznia, és csapot-papot otthagyva rohanni valami ismeretlen cél felé. Nagy kópénak is hihetnénk regényünk főhősét, ám ezúttal másról van szó: levelet kap édesapjától, amiben közli vele, hogy elhagyta édesanyját, így hát…

Tovább

Salman Rushdie: The Ground Beneath Her Feet /Talpa alatt a föld/ (1999)

Tipikus Rushdie-regény, mely felvonultatja az író már megszokott motívumait. Jól tetten érhető jelenség nála, hogy főszereplői valamely művészeti ág képviselői. Könyveiben előkerült már a festészet, a színészet, a regényírás és a tánc is. Ezúttal a fotográfia és a zene kapja a főszerepet. Rushdie…

Tovább

Jeffrey Eugenides: Middlesex /Egy test, két lélek, avagy egy lánynak született fiú története/ (2002)

A Bazi nagy görög lagzi című film hangulata homéroszi léptékű történetmeséléssel elegyítve. Gabriel Garcia Marquez -szerű családtörténet görög mitológiával vegyítve. Eugenides három generáción átívelő, rendkívül különleges történetét leginkább így lehet jellemezni. Ám nem egyszerű időutazás ez a…

Tovább

Daniel Defoe: Robinson Crusoe (1719)

Újra elolvastam a műfajteremtő klasszikust, hogy friss élményekkel, és ne csak az emlékezetemre hagyatkozva tudjak írni róla. Defoe műve után egész sor "robinzonád" látta meg a napvilágot, melyek közös vonása, hogy a főhős egyedül, a civilizáció minden kényelmétől elszakítva küzd a túlélésért.…

Tovább
süti beállítások módosítása