Ez az alig pár oldalas kis "szösszenet" súlyosabb kérdéseket feszeget, mint sok vaskos, száz- meg százoldalas könyvóriás. Emellett még arra is képes, hogy egy új műfaj képviselője legyen, és ráadásul még a frászt is ránk hozza. De mi is történik ezen a néhány oldalon?
Főhősünk egy fiatal, ideggyengeséggel, és hisztérikus hajlamokkal kezelt nő, aki férjével (aki 
természetesen az orvosa is egyben) egy furcsa, régi házban tölt 3 hónapot regenerálódás céljából. A tapasztalt, Stephen King-en edződött olvasók azonnal felkapják a fejüket, hiszen remek kis borzongást sejtet a felvezetés. Ebben nem is kell csalódnunk, ám én mégis mást szeretnék kihangsúlyozni a novella számos erényéből.
A történet kezdetétől fogva ugyanis élek a gyanúperrel, hogy főhősnőnknek semmi baja sincs a világon, a végső őrületet teljesen a környezete és az őt körülvevő emberek váltják ki belőle. Ebben a korszakban ugyanis divat volt a nőket úgy kezelni, mintha gyerekek 
lennének, hangulatváltozásaikat, depressziójukat ideggyengeséggel, hisztériával magyarázták, és a "gyógyulás" érdekében eltiltották őket minden intellektuális tevékenységtől, teljes lelki-szellemi leépülésre kényszerítve őket. Ebben a történetben is ez a folyamat játszódik le, amit nevezhetünk Pygmalion-effektusnak is: szerencsétlen nőnek addig mondogatták, hogy beteg, míg végül tényleg azzá vált.
Az írónő bátorságára vall, hogy megjelentette ezt a novellát, ugyanis számos ponton egyezést mutat a saját betegségének jellemzőivel is - ezzel kívánt sorstársain segíteni, egyszersmind eloszlatni a téves feltételezéseket a nők lelki szükségleteiről és értelmi képességeikről.
Sajnos manapság ismét aktuálissá válnak egy több, mint 100 évvel ezelőtt íródott regényben felmerülő problémák és társadalmi konfliktusok. Tevje története a zsidóüldözés kezdeti szakaszában, a pogromok idején játszódik, mondhatni tehát, hogy előfutára 
világnézetbe. A zsidó közösségen belüli és azon kívüli hatalmas társadalmi különbségeken kesergő főhősünk igaz, emberi és szerethető. Folytonos "párbeszéde" Istennel egyfajta sajátos lelki vigasz, kísérlet saját sorsának elfogadására. Minden egyes próbatétel, sorscsapás után képes talpra állni, újrakezdeni, és ehhez a zsidók ezeréves történetéből merít erőt.
Lányainak szerteágazó életútját végigkísérve ízelítőt kaphatunk az időszak jelentősebb társadalmi-politikai változásaiból, és persze abból is, hogy a "fent" hozott döntések hogyan hatnak "lent", hogyan alakíthatnak emberi életeket, sorsokat.
Míg az 
annak minden hibájával együtt. A könyv térhódítása után fennáll a veszély, hogy sok nő minden pasiban Christian Grey-t keresi majd, és hatalmasakat fog csalódni. 
Tamási Áron ifjúsági regényét kötelező olvasmányként tartják számon, ennek ellenére én csak most találkoztam vele először - de talán ez nem is baj. Felnőttként, egy erdélyi úttal a hátam mögött ugyanis talán többet mond nekem Ábel története. Anélkül is, hogy túl sok mindent akarnék belemagyarázni, a regény legalább három jól elkülöníthető jelentéssíkra bontható - melyik mai könyv mondhatja ezt el magáról? 
hiszen a szülőktől távol, szabadon járhat-kelhet Ábel - csak élje túl.
művére. A történet épp 100 évvel a könyv megszületése előtt játszódik, vagyis a viktoriánus Anglia virágkorában. Aki valamit is tudni akar erről az időszakról, de nem szeretne unalmas történelemkönyveket lapozgatni, annak bátran ajánlom Fowles gúnyos, ironikus és abszolút elfogult beszámolóját. Ami számomra még egyedibbé teszi a korrajzot, az az állandó ugrálás az időben: rengeteg utalás történik korábbi eseményekre, de 100 év távlatából az akkori jövő sem rejtély többé. A linearitásnak ez a hiánya az eseményeket is relatívvá, bizonytalanná teszi, hiszen végkimenetelük már úgyis ismert. 
szemérmesen még a székek, asztalok lábait is eltakarták. Mondanom sem kell, Sarah igencsak felkavarja az állóvizet, a nők utálják, a férfiak pedig vagy rajonganak érte, vagy elmebetegnek tartják. Miért? Mert a kor "nünükéivel" ellentétben ő nem gyenge, nem törékeny és még csak nem is próbál annak tűnni. Önálló, független életet él a kor lehetőségeihez mérten. Férfi főhősünk, Charles is a hatása alá kerül, de túl sokat őrlődik múlt és jövő között. Érzi a változást, tudja, hogy ez jó, de mivel rengeteg a veszítenivalója, nehezen hajlik rá. Mire pedig meghozza a döntést, már késő... 
A kíváncsiságom megint legyőzte az előítéleteimet, és mint ahogy az ilyen felkapott, "bestseller" könyvekkel lenni szokott, megint csalódnom kellett. Túl egyszerű lenne a könyv sekélyességére, egyszerű nyelvezetére, vagy kidolgozatlan karaktereire hivatkozni - egy pornófilmet sem a filmművészeti pallérozódásért néz meg valaki (a hasonlat egyáltalán nem túlzás!). A fordítás silányságát sem róhatom fel a regénynek - eredetiben olvastam (bár nehéz szó nélkül elmenni a Kings of Leon=Oroszlánkirály megfeleltetés mellett). 
sorozat
Nekem már csak az nem világos, hogy ennyi női olvasó közül egynek sem tűnt fel, hogy mennyire ki van szolgálva az ízlésük, hogy tényleg csak azt kapják, amit olvasni/látni/átélni akarnak? Hol marad a "küzdés" a könyvvel, a főhőssel, az események miértjeivel? Hol marad az elgondolkodtatás? Bár, valójában elgondolkodtató, miért vagyok mégis kíváncsi a trilógia másik két részére is... 
A német szerző újabb tipikus műve, melyben ismét egy kisfiú felnőtté válását kísérhetjük nyomon. Szeretett nagyszüleinél rátalál egy regényre, aminek nincs meg sem a szerzője, sem a befejezése - és ez a felfedezés egész életét meghatározza. Innentől kezdve ugyanis nem nyugodhat addig, míg meg nem találja a titokzatos írót, azonban a nyomozás közben rájön arra is, hogy a saját élete, sorsa összefonódik a regény főhőséével, és csak akkor élhet normálisan, ha képes szembenézni múltjával.
Gyönyörű mese távoli, egzotikus helyszínekkel és egy hosszú távon életképtelen kapcsolattal. Baricco rövid kis regénye az 1800-as évek végén játszódik, ám a helyszín megjelölése már nem ilyen egyszerű. Főhőse ugyanis selyemhernyó-kereskedő, aki októbertől áprilisig úton van Japánba és vissza, az év többi részében pedig franciaországi otthonában pihen. A 8000 km-es út állandó visszatérő eleme a történetnek, a negyedik ismétlésnél már betéve tudjuk az egész 
Európát és Ázsiát átszelő útvonalat, aminek viszontagságai, részletei balladai homályba vesznek. Annyi bizonyos, hogy a nyugati utazók, kereskedők előtt frissen megnyitott Japán, a térképeken eddig fehér foltként szereplő Urál-hegység vagy Bajkál-tó izgalmas és különleges keretet adnak a történetnek.
de legbelül inkább Japánba vágyódik az "otthon" töltött hónapok során is. Felesége egy szót sem szól, csak csöndben elnézi, hogy férje nyilvánvalóan más után sóvárog, hogy végül halála után tanítsa meg férjének, mit is jelent igazán szeretni.
Verga realista és kegyetlenül őszinte regénye megmutatja nekünk, mi is rejtőzik az olasz idill mögött. Egy szicíliai falucska mindennapjait kísérhetjük végig, megismerhetjük a lakosok közti viszonyokat, intrikákat. Az író különös figyelmet fordít a Malavogliákra, voltaképpen az ő kapcsolatrendszerükön át láthatjuk mi a falusiakat, az ő hányatott sorsuk a "téma" az állandó pletykáláskor. 
napról-napra próbál kuporgatni, és teljesen ki van szolgáltatva az elemeknek, illetve a többiek jóindulatának. A főszereplő család tagjai is igyekeznek, szorgoskodnak, azonban úgy tűnik, mindhiába: valami mindig közbejön, és helyzetük egyre csak romlik. Egyedül az idős nagyapa tart ki rendületlenül, és kerül konfliktusba unokájával, aki inkább a könnyebb utat választaná. 
A ragyogás talán az egyik legsikeresebb regénye, és ehhez a filmváltozat is nagyban hozzájárult Jack Nicholson zseniális főszereplésével. Adott egy frissen leszokott, állásából elbocsátott és emiatt érzelmileg-idegileg instabil apuka, egy anyjával folytonos viszályban élő anyuka, és a kisfiuk, aki az átlagosnál érzékenyebb és élénkebb a képzelőereje. Tegyük most ezt a családot egy mindentől elzárt, hegyvidéki szállodába 5 hónapra, lássuk el őket információval a hotel kétes múltjáról és az ott történt halálesetekről, és lássuk, mi fog történni. 
A végkifejlet egy percig sem kétséges, apuka bekattan, a "szálloda" a hatalmába keríti, és megpróbálja megölni szeretteit. Mindezt már a regény elején sejthetjük, és mégsem lehet letenni a könyvet... King olyan precízen adagolja a borzongató epizódokat, apró részleteket, mintha csak egy horrorfilm peregne a szemünk előtt, ráadásul pontosan eltalálja a valódi és "természetfölötti/misztikus" részek arányát, így nincs bennünk olyan érzés, hogy sok lesz már a hókuszpókuszból, nem szakadunk el teljesen a realitástól.
Az egyik legolvasottabb amerikai író két ifjúsági regényét egy posztban mutatnám be - azért döntöttem így, mert gyakran egy kötetben is jelentetik meg őket, és ha ez még nem lenne elég, a történet is szinte megszakítás nélkül folytatódik köztük. 
nekünk, Huckleberry Finn viszont egyes szám első személyben regéli el kalandjait. Ez egy másik különbséghez is vezet: a korábbi regényben élvezhetjük Twain cinikus, szarkasztikus humorát, ahogy görbe tükröt tart saját kortársai elé, míg a második regényből hiányzik ez a plusz, hiszen egy utcán nevelkedett, szegény sorsú fiú szemén át látjuk a világot, és az ő "csiszolatlan" beszédében hiába is keresünk sziporkákat. Találunk viszont annál több nyelvjárást, az angol számos társadalmi-műveltségi változatát, ami a regény olvasását nem kissé nehezíti meg.
Sajnos elég keservesen peregtek a lapok mindkét történetnél, amit leginkább annak tudok be, hogy két 12-13 éves fiú kalandjai már nem igazán kötnek le. Mindenesetre a saját korosztályában abszolút sikeres lehet a sok csínytevés, kalózkodás-felnőttesdi egy tutajon a Mississippi-n. 
"szórakozása" a temetőbe járás, kisfia sírjának ápolása. Ekkor az emberek ismét beszélni kezdenek, de most épp az ellenkező irányból: nem való ez, fiatal még, alapítson új családot valakivel, stb. Zsófit ezek a jóindulatú megjegyzések csak tovább bőszítik és teljesen a gyászba temetkezik, mindent és mindenkit kizárva életéből.
Az Iszony-t olvasva az volt az első érzésem, hogy maga alá temet, megfojt a gondolatok, érzelmek, események sűrűsége, kavarodása. A végkifejlet pedig csak alátámasztja ezt a benyomásomat. Németh László regénye egy szinte tagolatlan monológ egy nőtől, aki nem való emberek közé - legalábbis mai fogalmaink szerint nem. Saját bevallása szerint is tökéletes apáca, nővér vagy ápoló válhatott volna belőle, ha a körülmények nem kényszerítik mégis 
férjhez. Sajnos azonban ez történik, és Nelli természete valamint a társadalom által ráaggatott szerep közt feszülő ellentét lassan megmérgezi egész családja életét.
világossá válik, hogy szegény nő és a családja inkább csak áldozatok. Áldozatok, mert egy olyan kényszerpályán kell élniük az életüket, amire a társadalom, a szokások, a "falu" térítették őket. Cselekedeteik állandó mozgatórugója az, hogy "mit gondolnak majd az emberek". Ebből a béklyóból csak Nelli tud megszabadulni, és ő is hatalmas árat fizet érte - kérdés, hogy igazságos-e, hogy mások boldogságának feláldozásával kaphatta csak meg vágyva-várt szabadságát...
egyszerre, és teszi ezt az alatt a röpke 1-2 óra alatt, ami az elolvasásához szükséges. A regény főhőse (aki nem aktív részese, inkább csak kiváltója az eseményeknek) egy nyolcadikos fiú, aki egy nap kinyilatkoztatja osztálytársainak, hogy az életnek semmi értelme, úgyis meghalunk, ezért fölösleges küzdeni, tanulni, dolgozni, és egyáltalán bármit is tenni. A többiek először megrémülnek erre a forradalmi gondolatra, aztán úrrá lesz rajtuk a csüggedés, végül úgy döntenek, hogy bebizonyítják társuknak, hogy nincs igaza: az életüknek bizony van értelme. Ehhez összegyűjtik a "Fontos Dolgok Halmát", ami olyan tárgyakból, jelképekből áll, ami jelent számukra valamit. Azonban az ötletek kezdenek eldurvulni: először csak a kedvenc hörcsög, egy imazászló, később viszont egy kutya feje, a halott kistestvér vagy az elvesztett szüzesség bizonyítéka kerül a halomra.
A könyv észrevétlenül siklik át a borzalmak fokozatain, és közben csak csodálkozunk, hogy ezek a gyerekek milyen fegyelemmel, köteleségtudattal és szenvtelenül teljesítik az egyre brutálisabb feladatokat. Hiába azonban a csoportos áldozat, a kételkedő fiút nem sikerül meggyőzniük, úgy tűnik tehát, hogy MINDEN hiábavaló volt... a kérdés csak annyi, hogy az ezután maradt SEMMI-ből sikerül-e tanulniuk VALAMI-t.
Hatalmas regény-folyam egy életet végigkísérő bosszúhadjáratról, és az eközben tönkretett sorsokról. A klasszikus történet főszereplője Edmond Dantes, akinek fényesen induló szakmai- és magánéletét irigyei egy aljas húzással terelték teljesen más mederbe. 14 évet tölt börtönben, ahonnan teljesen új emberként kerül elő. Hatalmas vagyonát arra használja, hogy földre szállt istenként igazságot szolgáltasson egykori ellenségeinek. A korabeli francia társasági élet középpontja lesz, már-már földöntúli lényként tisztelik különcsége, gazdagsága és nagyvonalúsága miatt, 
miközben ő szép lassan lesújt mindenkire, aki valaha is ártott neki. 
Az első pszichós könyv, amit nem kötelező jelleggel és nem tanulási (magolási) szándékkal olvastam - és ami feltehetően nem is ezzel a céllal íródott. Aronson (akinek ismerősen csengett a neve szociálpszichológia tankönyvek borítóiról) és Tavris egy rendkívül szellemes, élvezetes és olvasmányos művet alkotott, aminek azonban köze sincs a mostanában divatos, "tudományosan megalapozott" hókuszpókuszokhoz Vénusz és Mars viszonyáról. 
befolyásolhatják szakmai ítélőképességünket, és szélsőséges esetben akár nemzetközi konfliktusokat is okozhatnak. 
Természetesen ehhez a könyvhöz is egy filmen át vezetett az út, ám sajnos az ideális sorrendet nem sikerült betartani, így előbb láttam a Tim Burton-Johnny Depp-Helena Bonham-Carter trió által fémjelzett, zseniálisan őrült művet, az Éjsötét árnyékot. A film maga egy 70-es években készült kultsorozat feldolgozása, persze Tim Burton ízlésének megfelelően.
személye már önmagában is rendkívül érdekes, mivel a már említett sorozatban ő játszotta a főhőst, Angelique-et. Éppen ezért valóban magának érezhette a karaktert, és könnyedén tudott azonosulni a döntéseivel, jellemével és annak változásaival. A könyv remek alkalmat ad arra, hogy a filmben (az érthető korlátok miatt) elnagyolt, leegyszerűsített szereplők háttértörténetét megismerve, jobban megértsük, mi a mozgatórugója cselekedeteiknek, mi motiválja őket gyakran szörnyű tetteik elkövetésére. 
csak meglepetés, hogy egy klasszikus horror-regényről van szó, vámpírokkal, zombikkal, kísértetetkkel és rengeteg vudu varázslattal. Angelique ugyanis egy boszorkány, aki hiába küzd végzete ellen, hiába próbál hétköznapi életet élni, végül a gonosz varázslatok bűvkörébe kerül. Ám nehogy egy percig is azt gondolja bárki, hogy a puszta elvetemültség a magyarázat tetteire: mint ahogy az lenni szokott, a szerelem az oka mindennek. Egy szerelmes, becsapott és kihasznált nő kegyetlen bosszúját olvashatjuk, aki nem fél elragadtatni magát, és nem engedi, hogy mások döntsenek a sorsa felől. Élettörténetének ismeretében talán másként látjuk a filmben megjelenő, vérszomjas-nimfomán lényt, és rádöbbenünk arra is, hogy voltaképpen ő a főszereplő, nem Barnabas Collins.
Még egy Jókai, még egy kötelező olvasmány. A nagy hazafias hevület lecsengett, szelídült, sőt, a regény nagy része nem is magyar földön játszódik. Kitekinthetünk Törökországba, Szerbiába de még Brazíliába is, mindegyik helyszín egyformán izgalmasnak és egzotikusnak tűnik az író zseniális leírásaiból. Mégis, valamennyi helyszín közül a legkedvesebb számomra a "senki szigete": titokban mindenki vágyik egy olyan helyre, ahol egyedül, vagy legközelebbi szeretteivel lehet, háborítatlanul, távol politikától, kötelességektől és a társadalom egyéb láncaitól. A gazdagok megtehetik, hogy vesznek maguknak egy ilyen menedéket, nekünk, egyszerű embereknek marad a könyv fölötti ábrándozás Robinsonról és társairól.
Az olasz szerzőtől a második könyvet olvasom, és elég egyértelműen kezd kirajzolódni a fő érdeklődési köre: a felnőttek és a gyerekek világának összeütközése, az ártatlanság elvesztése. Egyik főhősünk egy félénk, visszahúzódó fiú, akinek sem a boldog család, sem a barátság nem adatik meg. Az iskolában üldözik, otthon pedig az apja tartja rettegésben. Egyetlen támasza a "barátnője", Gloria, aki szinte mindenben tökéletes ellentéte. Pietro-nak minden vágya, hogy gimnáziumba járhasson, azonban a sors igazságtalansága, a véletlenek katasztrofális összjátéka miatt végül javítóintézetben köt ki. Hogy milyen események, döntések juttatnak el egy szorgalmas, törekvő fiút idáig, az egy rendkívül izgalmas, de szomorú folyamat is egyben.
Nagy magyar regényírónk újabb könyve a szabadságharc előtti időkbe visz el minket, a reformkor kibontakozása körüli társadalmi forgatagba. Megismerkedhetünk a nemesség minden képviselőjével: a változások elől fejüket homokba dugó, minden újítást ellenző földesurakat, a külföldön tetszelgő, jellemtelen és magyart alig beszélő divatifjakat, és azt a kevés hazafit, aki e két hozzáállást ötvözi, és a külföldi eredményeket át akarja ültetni, meg akarja honosítani itthon is. 
férjhez adják egy öreg, gazdag földesúrhoz. Mert bizony így ment ez akkoriban: egy nő addig nem volt teljes értékű, míg valaki át nem vállalta a felügyeletét a családjától (azaz míg férjhez nem ment). Az nem számított, hogy szereti-e a férjét, vagy hogy megcsalja-e, a külvilág számára minden el volt rendezve. 
Ismét egy kötelező olvasmányt emeltem le a polcról, és egyáltalán nem remegett a kezem, mikor ezt tettem - nem fűződnek rossz emlékeim ehhez a regényhez sem. Annyit azonban el kell ismernem, hogy 12-13 évesen még közel sem érett ahhoz az ember, hogy teljes szépségében élvezni tudja Jókai klasszikusát. Túl sok neki az idegen, vagy régies szófordulat, elrettentik az elmúlt korszak reáliái. Nem is a mai világunk tempójához szabta Jókai a könyvet: rá kell szánni az időt, hagyni kell, hogy az események a maguk komótos módján kibontakozzanak. 
"apokalipszis" léptékű túlzásain, ha megfelelő helyen tudjuk kezelni a túlcsorduló hazaszeretet túlkapásait, akkor egy izgalmas, élvezetes és fordulatos kalandregényt kapunk egy történelmi panorámaképbe ágyazva. A Baradlay-klán hányatott sorsán keresztül bepillantást nyerhetünk a 1848-as szabadságharc és az azt követő megtorlások világába. Tehetjük ezt egy olyan szemszögből, amit a 
történelemkönyvek mind hiányolnak: az egyénéből. Láthatjuk, hogy míg a nagypolitika fent munkálkodik, addig lent, a közemberek között milyen játszmák folynak, ki hogy próbál érvényesülni, vagy éppen életben maradni. 
Körülbelül egy nap alatt "ki lehet végezni" Collins regényét, de korántsem azért, mert ennyire egyszerű vagy könnyen emészthető olvasmány lenne. Sokkal inkább az a helyzet, hogy a könyv egy igazi "page-turner", azaz, szinte lehetetlen félretenni, az ember képes egy ültő helyében végigolvasni az egészet. Talán csak ezután szakad rá a sok burkolt, finoman elhelyezett gondolat-morzsa, melyekből egy komoly társadalom-kritika bontakozik ki.
A könyv ismertetője szerint a Biblia után ez volt a második legolvasottabb regény Amerikában, és - a Bibliával ellentétben - a legvitatottabb is. A rabszolgatartásba belekényelmesedett, evolúciós-fajelméleti magyarázatokkal önmagukat nyugtató déliek számára hatalmas arculcsapást jelenthetett ez a könyv. Körülbelül úgy tudom elképzelni a hatását, mintha a mai Magyarországon valaki a cigányság egyenjogúságáról és valós megsegítéséről írna regényt. A sokszor idézett anekdota szerint még Lincoln is úgy vélte, hogy ez a kis nő indította el a rabszolgák felszabadítására törekvő mozgalmakat. Talán ezzel együtt azt is elismerte, hogy regény nem csak a feketék, hanem a nők egyenjogúságának is az alapdokumentuma, hiszen a főszereplőt leszámítva szinte az összes fontos, cselekményt előmozdító karakter nő. Természetesen nem vállalhattak mindig aktív szerepet (ahhoz még nem jött el az idő), de a maguk közvetett módján valahogy mégis befolyásolni tudták az eseményeket.
legelején két szálra szakad. Tom története sokkal spirituálisabb, fennköltebb és szomorúbb, mint Elizáé, aki számos kaland után végül megtalálja a boldogságot és értelmet az életében. Nagy jellemfejlődésekről azonban nem számolhatunk be: a jók jók maradnak, a rosszak pedig rosszak. Mégsem lehet a "tökéletes" karakterek iránt sem ellenszenvet érezni, hiszen erényüket olyan körülmények között őrzik meg, ami valóban csodálatra méltó. 
A könyv egyetlen negatívuma a túlzott vallási buzgalom - a rabszolgák felszabadításának kérdése is inkább keresztényi, mint egyenlőségi kérdés. Leegyszerűsítve: ha rabszolgát tartasz, pokolra jutsz, ezért ne tarts. Ne azért szabadítsd fel, mert szabad belátásodból rájöttél, hogy minden ember egyenlőnek született, hanem azért, hogy megóvd a lelkedet. Számomra nagyobb erény, ha valaki minden külső kényszer helyett saját maga jut el arra a pontra, ahol túllép önmagán. Talán Beecher Stowe nem bízott ennyire kortársaiban, ezért érvelt inkább egy "sokkal fenyegetőbb" veszéllyel. 
Egyik kedvenc írónőm ismét egy olyan regénnyel készült, amit olvasva az ember olyan érzésekről, gondolatokról szerezhet tudomást, aminek eddig a létezéséről sem tudott, vagy épp ellenkezőleg, nagyon is jól ismerte őket, csak magának sem tudta megfogalmazni, hogy pontosan mi is ez. Éppen ezért Lessing könyveit egyfajta "érzelmi tankönyvnek" szoktam tekinteni, amik különböző élethelyzetben lévő emberek gondolatvilágát rendkívüli pontossággal tudják leképezni. Jelen esetben egy színdarab megszületése körüli forgatagban vegyülhetünk el, a főszereplő, Sarah életébe helyezkedve. Sarah egy 60 év körüli, csinos és egyedülálló (pontosabban özvegy) nő, aki már egész jól berendezkedett a kis életébe. Azonban a színdarab készítése során több érzelmi válságon is átesik, ugyanis 
beleszeret két, nála jóval fiatalabb férfiba. Az elsőt, a jóképű, ám még gyerekes Billt hamar felváltja Henry, aki érett férfiként viszonozná Sarah érzelmeit, ha nem lenne családja... Ebből is látható, hogy a történet nem végződik happy end-del, ám épp ezért marad hiteles. Főhősünk túlteszi magát a csalódásokon, megtalálja saját helyét a világban, és elfogadja, hogy bizonyos dolgokat már csak az emlékeiben őrizhet.
Iris Murdoch egy olyan könyvet alkotott, melynek olvasása során végig vártam valamire... persze elképzelhető, hogy én vagyok túlságosan hozzászokva a fordulatos, eseménydús cselekményekhez. Ez a regény nem erről szól, hanem sokkal inkább a belső folyamatokról, a személyiség fejlődéséről, a karakterek lassú változásáról. Persze azért akadnak fontos történések, de ezeknek inkább a hatását, a lecsapódását figyelhetjük meg. 
hatással lehet a személyiségre, különösen akkor, ha valaki még olyan tulajdonságokkal is rendelkezik, amit az adott vallás helytelenít. Ilyenkor könnyen megeshet, hogy végzetes következményekkel zárul a belső konfliktus, akárcsak a regény két szereplőjének esetében is.