"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Passuth László: Lagúnák (1958)

2020. január 20. - Barbie66

Passuth ebben a kötetében az érett reneszánsz korába repít vissza bennünket, helyszínül pedig egy olyan izgalmas és rejtélyes várost választott, mint Velence. Akkoriban Velence közélete legalább annyira szövevényes és zegzugos volt, mint a lagúnái. A Tízek Tanácsa állt mindenki fölött, egykori…

Tovább

Arundhati Roy: The God of Small Things /Az Apró Dolgok Istene/ (1997)

Az új évet egy Booker-díjas regénnyel nyitottam, ám hamar kiderült számomra, hogy hiába az elismerés, ez bizony nem tetszik. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy lebutított Rushdie-könyvet olvastam volna: India, különböző vallások, politika, családtörténet, mínusz a mágikus elem és a motiváció,…

Tovább

Truman Capote: Breakfast at Tiffany's /Álom luxuskivitelben/ (1958)

Talán nem született még blogbejegyzés olyan nehezen, mint erről a könyvről. Nem feltétlenül azért, mert annyira borzalmasan rossz lett volna, hanem mert egyszerűen semmit sem mozgatott meg bennem. Egy hete olvastam el, és már alig emlékszem valamire a cselekményből, ami nem túl jó jel. Valahogy ezek…

Tovább

Ian McEwan: The Innocent (1990)

Majdnem bedőltem az angol szerzőnek: a Vágy és vezekléshez hasonlóan elindul egy történet, ami érdekes, meg elég mély is, de azért sok ilyet olvastam már. Az 50-es években, a felosztott Berlinben megismerkedik egy német nő és egy angol férfi, aki amerikaiaknak dolgozik. A finom kulturális…

Tovább

Fábri Anna (szerk.): Hétköznapi élet Széchenyi István korában (2009)

A sorozat utolsó része végre megint annyi érdekes részletet tartalmazott az adott korról, mint ahogy a címe alapján várná az olvasó. Nem alibizett unalmas, elvont elmélkedéssel, vagy bocsátkozott túlzott szakmázásba, hanem világos, szabatosan megfogalmazott tényanyagot tárt a történelem iránt…

Tovább

Charles Dickens: Martin Chuzzlewit (1844)

Úgy tűnik, Dickens regényeinek nem áll annyira jól a nyár és a kánikula, sokkal inkább a borongós, esős őszi idő és egy csésze tea társasága - nem sikerült elkapnom a fonalat ezúttal sem. Annyira azért nem volt tragikus olvasmányélmény, mint az Örökösök, de nem is élveztem annyira, mint a David…

Tovább

Norman Davies: Európa története (1994)

Közel kétéves történet ér most véget, ugyanis ennyi ideig volt állandó háttér-olvasmányom a hatalmas történelemkönyv. Ha egy-egy regény után nem volt kedvem belevágni egy másikba, az éjjeliszekrényemen mindig ott várt ez az óriás. Persze nem csak szemes kávé volt a regény-rengeteg parfümériájában,…

Tovább

Passuth László: A lombard kastély (1941)

Ez volt az első Passuth-regény, amit kortársként jegyzett az író, az utószóban vall arról, hogy a történelmi regények között szüksége volt egy kis szünetre. Ez jól mutatja, mekkora szellemi munka lehet belemerülni egy másik világba, egy másik történelmi korszakba. Persze nem tudott teljesen…

Tovább

Szabó Magda: Régimódi történet (1977)

Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani. Már a legelején megragadott ez a sor, ami a mérhetetlen szeretet és csodálat első megnyilatkozása volt, és a könyv egész hangulatát meghatározza. A szerteágazó család bemutatása közben újabb és újabb félmondatokból, elejtett…

Tovább

Passuth László: Nápolyi Johanna (1940)

Egy olyan regény, amiben minden második férfi szereplő Róbert, Károly (esetleg Károly Róbert), vagy Lajos, amiben a nevek magyar, latin, olasz és francia változatait folyton váltogatják, és ami apró betűkkel is nettó 600 oldal, első hangzásra nem tűnik sem túl szórakoztatónak, sem pedig…

Tovább

Charles Dickens: The Life and Adventures of Nicholas Nickleby /Nicholas Nickleby élete és kalandjai/ (1839)

Azt hiszem rájöttem a Dickens-regények titkára: az embernek megfelelő hangulatban kell őket olvasnia. Ugyanis a hosszú, tekervényes eszmefuttatásokra és gondolatmenetekre bizony rá kell szánni az időt és az energiát. Nem úgy van ám, hogy csak úgy peregnek a lapok (vagyis egy idő után mégis), a…

Tovább

Cesare Pavese: La luna e i falò /A hold és a máglyák/ (1950)

Bevallom, hogy a könyv elolvasása kétségbeesett kísérlet volt az olasz nyelvtudásom életben tartására, és mint ilyen, bőven maradtak homályos részek. Folytonos szótárazással nem szerettem volna rontani az olvasmányélményt, ezért néhányszor csak annyit értettem, hogy valaki valamivel csinál valamit…

Tovább

Anne Rice: Blood and Gold /Vér és arany/ (2001)

A Vámpírkrónikák következő részében úgy tűnhet, hogy lassan az összes vérszívó történetét megismertük már. Kissé erőltetetten indul Lestat ősöreg barátjának, Mariusnak hosszú meséje, az elején úgy gondoltam, fölösleges még egy vámpírt előrángatni azért, hogy Marius neki regélhesse el ezeréves…

Tovább

Gyáni Gábor: Hétköznapi élet Horthy Miklós korában (2006)

A sorozat előző részéhez képest egy generációnyit ugrottunk vissza az időben, és az 1918-1945 közötti magyar társadalom magánéletébe áshatjuk bele magunkat. Ez a korszak már annyira távolinak tűnik, hogy azt hihetnénk, a töriórákon tanultakon kívül más közünk nincs is hozzá. A könyvet fellapozva…

Tovább

Elio Vittorini: Conversazione in Sicilia /Szicíliai beszélgetés/ (1941)

Mattia Pascal után egy újabb olasz férfi dönt úgy, hogy márpedig neki muszáj elutaznia, és csapot-papot otthagyva rohanni valami ismeretlen cél felé. Nagy kópénak is hihetnénk regényünk főhősét, ám ezúttal másról van szó: levelet kap édesapjától, amiben közli vele, hogy elhagyta édesanyját, így hát…

Tovább

Passuth László: Sasnak körme között (1956)

Egy rendkívüli asszony, Zrínyi Ilona életrajzát olvashatjuk ebben az izgalmas történelmi regényben. Egy kis kontextus: Zrínyi Ilona nagybátyja a költő Zrínyi Miklós (két kulcsszó: Szigeti veszedelem és vadkan), ükapja pedig a hadvezér Zrínyi Miklós (hívószó: Szigetvár ostroma). Még néhány ismerős…

Tovább

Bill Bryson: At Home /Otthon/ (2010)

A magánélet rövid története alcímet viselő kötet minden, csak nem rövid: legalább 500 oldalnyi tömény adathalmaz, ami mégis lebilincselő olvasmány. A könyv alapötlete pofonegyszerű, a szerző végigsétál a saját házán, és minden helységnek külön fejezetet szentelve sztorizgat a hozzájuk kapcsolódó…

Tovább

Jane Austen: Persuasion /Meggyőző érvek/ (1817)

Az írónő utolsó befejezett regénye eddigi munkásságának kikristályosodása mind mondanivalóban, mind pedig stílusában. Rendkívül intelligensen és csípősen mutat rá az angol arisztokrácia felszínességére: bizonyos körökben a rang, a név vagy a kapcsolatok többet érnek, mint az emberi értékek. A…

Tovább

H. Balázs Éva, Krász Lilla, Kurucz György (szerk.): Hétköznapi élet a Habsburgok korában (2007)

A magyar történelemnek ahhoz a korszakához érkeztünk, ami az elmúltakhoz képest (lovagkor, reneszánsz) kevésbé romantikus vagy misztikus, ám annál mozgalmasabb. Soha ekkora fejlődésen nem ment át az ország társadalmilag, gazdaságilag vagy szellemileg. A tudomány végre helyet kapott a hétköznapokban,…

Tovább

Peter Ackroyd: London - The Biography (2000)

Életem során eddig 2x1 napot töltöttem az angol fővárosban, ami bizony még ízelítőnek is kevés. A kötelező körökön túl (London Eye, Buckingham-palota, Trafalgar tér, stb.) nem jutott idő arra, hogy mélyebben is megismerjem a város jellegzetességét, egyedi hangulatát. Ackroyd könyve után viszont…

Tovább

Charles Dickens: David Copperfield /Copperfield Dávid/ (1850)

A szerző eddig legjobban sikerült műve, végre megtalálni látszik az egyensúlyt az egyéni sorsok leírása és a társadalomkritika, vagy a realizmus és romantika között. Azért még így is időigényes az olvasása, a körülményes, nagyon angolos nyelvezet, a rengeteg szereplő állandó agymunkára késztet.…

Tovább

Jane Austen: Mansfield Park /A mansfieldi kastély/ (1814)

Mit tehet a cinikus olvasó, ha egy olyan romantikus történettel találja szemben magát, aminek a végét már előre lehet sejteni? Nos, ez nagyban függ a könyv minőségétől: ha kellően szórakoztató és igényesen megírt, érdemes rászánni az időt, még akkor is, ha a befejezést egy "na, megmondtam"-mal…

Tovább

Jókai Anna: Napok (1972)

Lebilincselő, egyszersmind lesújtó élettörténet, ami több politikai rendszeren is átível. Egybefüggő, áradó belső monológ, a főhős kisgyerekkorától egészen halálos ágyáig. Ez a narrációs módszer két dolog miatt is érdekes: egyrészt remekül megjeleníti a karakter személyiségfejlődését, miközben…

Tovább

Passuth László: Medúzafej (1979)

A történelmi-művészeti témákat előszeretettel feldolgozó Passuth kései regénye a Medúzafej, amiben az olasz festőóriásnak, Caravaggio-nak állít emléket. A műben nagy hangsúlyt kap a kettősség, ami képei és hétköznapi élete között feszül. Csodálatos bibliai témájú festményein a szenteket, mártírokat…

Tovább

Gárdonyi Géza: Egri csillagok (1901)

Érdekes élmény régi kedvenceket leporolni, újra elővenni, összehasonlítani az akkori véleményünket a friss benyomásokkal. Ha jól emlékszem, még hatodikban volt kötelező olvasmány Gárdonyi regénye, és egyszerűen imádtam, 5-6-szor biztosan elolvastam az elkövetkező néhány évben. Tetszett a pörgős…

Tovább
süti beállítások módosítása